2010. december 31., péntek

Boldog Új Évet!

Ismét Magyarországról kívánok minden kedves blogolvasómnak és családjának álmok megvalósulásában és sikerekben gazdag Új Évet!

A 2010 éppen olyan volt, mint amilyenre számítottunk. A tigris éve nem volt egy könnyű év, de boldog volt és jó érzéssel tekintek vissza rá. Sok munka volt, sok változás, kaland, szükség volt sok hirtelen és jó döntésre, várt minket megannyi probléma, de mégis az álmaink egy része megvalósult 2010-ben, a másik része pedig elindult a megvalósulás felé.
Mit várunk a 2011-től? A nyúl éve lesz - bár csak februártól, hiszen akkor kezdődik a kínai új év. Igen, egy kis megnyugvást várunk, fogunk dolgozni is, sokat leszünk együtt a családdal aminek nagyon örülünk, s remélem ez az év is nagyon boldog lesz! Boldog Új Évet!

2010. december 8., szerda

Van zsákodban

A Mikulás nálunk is járt. A cipőt az utolsó pillanatban jutott eszembe kitakarítani, (hiába, nyáron, szandált nem szokás suvickolni) s nem lett előre megörökítve az sem, hogy mi is volt a zsákokban.

Pedig de vágyott is rá Lili.
Októberben nagy cipővarrás volt a műhelyben, készült kicsi, nagy, színes, tarka ... s volt egy, ami nagyon megtetszett Lilinek. A kiskutyusos cipő. De ezt egy kisfiú várta, és picit nagy is lett volna, ígéretet viszont kapott. Majd hoz neked a Mikulás cipőt!

Így került a szandálba zsák, a zsákba cipő. 
Az utolsó cipő amit készítettem már rég kicsi, de itt nem is volt rá szükségünk, mert a padló a folyamatos 30 fokos melegben átveszi a hőmérsékletet és nem hogy papucs, cipő, de még zokni se kellett sose. A hazamenetelnél viszont már másra kell számítanunk, így kapott a cipő bőr talpat és dupla réteg talpbélést, na meg persze a kutyusos vásznat itt bordó korddal, a lányosított verzióra. 


Nem tudom másnak mennyire jelent gondot, de nekem nagyon, hogy ne adjam oda, ne mutassam meg hamarabb az ajándékot mint az ünnepnap. Így történt, hogy a cipő csak az utolsó pillanatban lett 100%os, azaz kapta meg a gumírozást, mert így biztosítani tudtam hogy nem mutatom meg Lilinek előre, s végül ezért nem készült előre kép róla :)

2010. december 3., péntek

Létt Lopi - Barka

Szeptemberben történ, hogy megláttam Katbonál ezt a pulcsit. Nagyon megtetszett és el is határoztam, hogy ilyet én is szeretnék. Egy gyors fonalrendelés otthonról és október elején anyukámmal meg is érkeztek a Barkaságaim.
Barka Felfő Havanna, Dublin, Monaco
 


A mintát mint ahogy Réka is írta ingyen le lehet tölteni, hozzá ott van minden adat, mennyi és milyen fonalat használjunk hozzá. Ezt adoptáltam a Barka fonalaira, és az akkori legjobban megfelelőt a Felhőt választottam, 3 színben. Mivel a fonal kicsit hosszabb mint az eredeti kiírásé ezért elég volt az 5 gombóc helyett 4 is + a kiegészítő színek kb fél - fél mennyisége.

Nagyon tetszik ami elkészült, valószínű a hazaút során ez lesz rajtam. Akkor először hosszabb távon, Hiszen most éppen csak a fotó kedvéért vettem fel a 30 fokba. De nagyon félek attól, hogy otthon nagyon fázni fogunk, még ebben a meleg pulcsiban is. Ha újra kezdeném a kötést még hosszabbra csinálnám, bár most is az eredetihez képest 4 centi pluszban vagyok, de szeretem, ha hosszabban takarja a derekam.

2010. december 1., szerda

karácsonyi hangulat, várakozás

Ez, a mostani cipő a fenti címnek minden szempontból eleget tesz. A történet hosszan, egészen júliusig nyúlik vissza, amikor még varrógép nélkül nekiálltam, kézzel cipőt varrni. Lassan ment, főleg a gép sebességéhez képest, de nagy öröm volt látni a kerekedő mini cipőt. 

Aztán lett gép, és előkaptam az akkor készített iciri-piciri szabásmintát és egy karácsonyi hangulatú cipőt varázsoltam belőle. Valóban varázslás, mert mindössze 8,5 centi a tapacskája, azaz újszülöttre való. Azok a csepp babák pedig önmagukban egy csodák, s mellé a karácsony varázsa. Egy babára és a karácsonyra is igazán lehet várni, készülni, ezt mint anyuka jól tudom.

Remélem, hamarosan majd viszont láthatom egy képen a kis csíkost, mert elajándékoztam, s november eleje óta egy kedvelt fotós cipőgyűjteményét gazdagítja. Így számomra várakozás az is, hogy egyszer lábon lássam.

A csíkos anyagot Lidérckétől, a barna kordot Bolyettől kaptam, akik ezekkel megalapozták az idei karácsonyi hangulatom.

2010. november 25., csütörtök

készülés a télre

Furcsán hangozhat mindez, hiszen hallom otthonról a híreket (bár igyekszem csak ismerős által és nem a nets médiából tájékozódni) és látom a képeket, hogy már nagykabát meg sapka kesztyű és sál is kell. Brrr... na meg, hogy a hétvégén havazhat? Hát itt nálunk még mindig meleg van, azt hiszem nem is várom meg, míg hűvösödik :)

Szóval nekikezdtem én is a téli felkészülésnek, s mindezt szeptemberben. ÚÚÚÚÚtálatos dolog szeptemberben, a hidegre készülni és előre hozni a karácsonyt. Azzal kezdtük hogy festettünk, kéz és láblenyomatokat. Lili ugyanis kinőtte a magunkkal hozott egyetlen zárt cipőjét ami én nagyon naív, (látszik hogy első gyerekem) gondoltam majd hazafelé is visel. Hát nem, ezt már nem.

Nekiláttunk. Lili nagyon élvezi a festést, már amit neki jelent, hogy bele lehet nyomni a kezét, csupa maszat lesz és végül rá lehet nyomni a lapra, oda ahova ő szeretné - na meg néha oda is ahova én :).
A festés után lemértem a láblenyomatot, oszottam, szoroztam, rájöttem, hogy ez bizony nem annyi lesz amennyinek kéne, hiszen a talpa még gömbölyű, nem az elejétől a végéig ér le, ezért alvás közben utánmértem, meg a meglévő cipő belső hosszát is megmértem és máris lehetett licitálni.

Igen, használt csizmink lesz. Egyrészt nem mertem bevállalni, hogy távolból csizmát vegyenek helyettem, olyat ami tetszik is nekünk és olyat ami méretben jó is, másrészt azért valamiben karácsonykor kell menni, nem adhatok rá benti mamuszt kint, s 24 én amikor az első egész napot töltjük otthon bizony nem vagyok hajlandó  csizma után kutatni a boltokban. Így maradt az aukció, s egy 23as csizmánál meg is állapodtaunk, bízunk benne, vagy jó, vagy keveset vesztettünk vele.

Csizma után, jött a kabát, aztán jött és jön a kötés, horgolás, mert fonal az van, aztán volt a varrás. A varrógép ma elköltözött tőlünk, letelt az egy hónap amire elsőként kértem, s ugyan lehetőség lett volna, hogy még maradjon és K sűrűn rá is kérdezett, hogy biztos vagyok e a dolgomban, azonban egy hétvégi baleset mindet eldöntött helyettem.

Ha  már cipő, meg láb, hát lábnál maradunk most is, velem is, sajnos. Történt szombaton, hogy túl szűken vettem az ajtót és az ajtófélfa valahogy éppen a 4. lábujjam útjába kerül. Sajnos teljes erőből léptem aminek nem csak az lett a következménye, hogy levegőt nem kaptam és potyogtak a könnyeim, de hamarosan rá se tudtam állni, 2 óra múlva meg szép lila színe lett nem csak az ujjamnak, hanem utána a lábfejemnek is. Mozgatni valamelyet tudom, tehát el nem tört, max repedt, vagy zúzódott, de mindez a jobb lábamon, amivel a gépet is hajtanám. Az első nap, ha rá kellett állni ... a második, harmadik és negyedik csak felpolcolva pihentettem, hogy az utolsó ötödik napon amit a gép nálam töltött gyorsan még befejezzem a karácsonyi készülődésemet. Jelentem sikerült, de ma már ismét pihenősorba került a lábam. Azért nincs gáz, mire hazamegyünk jó lesz újra :)

Addig kötök, varrás már max kézzel és jövök mutogatni a készülődést, ráhangolódást.

2010. november 19., péntek

Mézes,

de még nem az a karácsonyi fajta, hanem megint cipő. Adódott, hogy kértek tőlem egy mézbarna cipőt felnőtt méretben. A méret rendben is lett volna, de a megrendelőnek mégse lopta szívébe magát az elkészült cipő.

A cipő így további sorsára vár, azaz arra, hogy találjak neki egy gazdát. A mérete 38-as, hasított bőr barna talpa van és persze a már ismert mézbarna kord pici virágokkal, egy kis szalaggal és a szeretett gombommal. Ha tetszik írj nekem, aztán ha itt se talál otthont akkor megy a meskára.
Nagyon sajnálom szegényt, mert nagy szeretettel készült, nagyon örültem, hogy Timitől kaptam még ilyen kord anyagot és így még nem jártam, hogy ne tetszett volna a cipő.

2010. november 18., csütörtök

Játék babáért!

Nagyon régen játszottam nyereményes játékban, s ezért nagyon lassan frissült az oldalsávban a játék rész. De most rögtön két játékkal és nagyszerű készítőnél lehet babára pályázni.

Először Rilla hirdetett játékot. Tőle, cserebere útján van egy nagyon szép, általunk Fruzsinak nevezett manólány akit még a messzi távolba is magunkkal hoztunk. Itt még eperszezonban láthatjuk a megérkezésekor.

Aki tudja, egy baba nem baba, főleg lányos háznál, jól jönne belőle még egy, vagy kettő :)

Íme még egy lehetőség, Hendiméditől, akit szintén csoda babákat készít nemezből. S micsoda véletlen Fruzsinak hívják a nyeremény babát :). De nem csak babákat készít! Érdemes végiglapozni a korábbi munkáit, mert van közte párna (az egyik kedvenc!) és készült már pillangós jelmez is farsangra. Egyszóval ügyes!


Rajta játékra fel!

Remélem Rilla és Móni nem orrol meg, hogy egy bejegyzésbe kerültek a babák!

2010. november 4., csütörtök

újraformált logó, újra varrás

Most, hogy végre van mit mutogatnom is, hát belekezdek.


Elsőként szeretném bemutatni új logómat, ami nem esett hatalmas változáson át, csak kicsi ráncfelvarráson és átgondoláson. Egyszerűsödött és egyben bonyolódott is, így már nem belevarrom, hanem rávasalom a talp bélésre. Ezt néhányan, akik tegnap este (nekem már ma hajnalban) a meskán jártak már kiszúrhatták. A dokumentáció kedvéért lássuk itt is, amit a jövőben remélem még sokat-sokat fogunk látni:

a régi eperturmix továbbfejlesztve és anyacipővel kiegészítve,  további részletek róluk a meskán


Jönnek még cipők, amik megrendelésre készültek és lesz néhány ami még árva. Itt kérnék elnézést azoktól, aki esetleg rendeltek volna, ha tudnak a lehetőségről. Sajnos az időm behatárolt volt, nem egész 1 hét  és minimális mennyiségű bőrtalpnak való állt rendelkezésemre, amiből igyekeztem a legtöbbet kihozni és a sors alakította, hogy ki az aki éppen jó időben keresett meg. Egyben köszönöm az ő türelmüket, hogy szeptemberben voltak olyan vállalkozók és bevállalták a két hónapos szállítást.

Aki szeretne minicipőt, ami nem igényel bőr talpat annak november végig el tudom készíteni (előre láthatólag ekkor adom vissza a kölcsön gépem) a szállítás azonban még megbeszélés kérdése. Nem fogok akkor se csüggedni ha nem lesz jelentkező, a gépet nem hagyom parlagon állni, hanem dolgozok addig is rajta és majd az lesz amit én kitalálok. :)

2010. október 29., péntek

101?!?

A blog mostani állapota nem felel meg tökéletesen tetszésemnek, hiszen június óta, szinte semmilyen (az a néhány olyan kevés, hogy szinte semmi) kreatív vagy éppen nem kreatív, de kézzel készült tárgy nem került bemutatásra.Ennek ellenére olvasóim száma megugrott, pillanatnyilag 101!

Ez csak azért furcsállom, mert majdhogynem inaktívnak tekinthető a blog, de egyben köszönöm az eddigi olvasóknak, hogy nem hagytak el (vagy nem vettem észre, hogy elhagytak) és az újaknak, hogy bizalmat szavaztak nekem, hogy majd egyszer mégis lesz itt valami új is.

Hát lesz, hamarosan. Varrás van ezerrel, még az újonnan kapott Barka fonalaimat is félre dobtam, csak hogy végre újra hajthassak a gépet. Egy öreg Singer masina lett a barátom ideiglenesen. Valóban a barátom, mert a neve Mon ami, azaz barátom :D. Körülbelül 20 éves lehet, és csak két öltést tud cikk-cakkolni és egyenesen varrni, de ezeket nagyon szépen és megbízhatóan, így teljes a boldogság. 

Hamarosan mutatom mi készült itt!

2010. szeptember 28., kedd

játék a játékra - bye-bye bunny

Hekka játékot hirdetett! A játékban játékot nyerhetsz de cserébe be kell mutatnod egy általad készített játékot! Többen már meg is tették s mutattak régi vagy új csodákat, talán csak én maradtam adós ezzel. Hiába elsők között jelentkező versenyző sem feledkezhet meg a kiírás tartalmáról!

Több állatka és babaféle került már bemutatásra itt a blogon. Készült kötött elefánt, horgolt nyúl, varrtam Masnit, a babát több ruhával, majmot, malacot, egeret ... főleg kislányomnak.
Amit viszont most mutatnék az annyiban más, hogy nem kell hozzá ügyesség, varrógép, kötő vagy horgolótű, s bárki el tudja készíteni. Mégis érdekes a gyerekeknek.

Hónapokkal ezelőtt Vacskamati készített meghívót lányaival ahol hasonló technikát alkalmaztak a katicák szárnyainak mozgathatóságára (milton kapocs). Már akkor eszembe jutott a gyerekkori játékom ami ezen az elven működött, s tervbe vettem elkészítem én is.
Vettem kapcsokat és egy kartonpapírt, rárajzoltam a nyuszi testét külön 2-2 jó hosszú kezet és lábat, majd kivágtam őket. Megrajzoltam a pofiját, majd kilyukasztottam a testet és a végtagokat és összeerősítettem kapoccsal őket. A karokra és lábakra tettem még kisebb lukakat abba fonalat fűztem, s összekötöttem vele a két kezet úgy hogy a fonal éppen olyan hosszú legyen, hogy a nyuszi teljesen le tudja engedni a karját. A lábaknál ugyan így jártam el. Ezek után összekötöttem a kezek és lábak fonalát a húzófonallal, tettem rá felülre akasztót és már integet is a nyuszink.
video
Elnézést, h fekvő nyuszit tudok mutatni csak, de mindig megfeledkezem arról, h a videót nem lehet forgatni.

Nagyon egyszerű, gyors és szinte semmibe nem kerülő játék!

A készítésnél érdemes figyelni rá, hogy a karok elég hosszúak legyenek a mozgatásnál is, a kapcsok pedig elég lazák, hogy a kéz és láb a madzag elengedésekor vissza tudjon téri az eredeti állapotába.

2010. szeptember 6., hétfő

őszre

Kimaradt a sorból és megmaradt egy édes piciny cipő tavasszal. Valahogy annyi minden történt akkor, hogy ez a  mézbarna kord (amit Bolyet barátnémtól kaptam) hiányzik innen a blogról!

Itt hát a helye! Mivel tavasszal az idő hirtelen jóra fordult, most pedig ahogy olvasom a beszámolókat hirtelen rosszra, el kél majd a kis cipő a lábra és talán a Meskán is. Egyenlőre csak ez kerül ismét a polcra, na meg egy fehér nyuszitalp-cipő is, a többiek meg brrr varrógépért kiáltanak :) A cipőről további infó itt.

2010. szeptember 2., csütörtök

vásár

A hétvégén vásárban jártam, csupa kézműves holmi között nézelődhettem. Na nem a Wampon, vagy a Goubán, hanem Melaka, egy Maláj városka régi utcáján (Jonker Walk). Hoztam néhány fotót róla és ami nem maradhatott ott a pulton, ezt a teknőst.
Ha ránézek eszembe jut, hogy szeretem ezt a zöldes-kékes színt a mályvával így együtt, olyan friss, s mindig Melakára fog emlékeztetni, és arra, hogy iszonyat olcsó volt (3 rm, azaz kb 210 Ft).
Íme a többi vásárfia, a gyurma ékszerek
 a maláj-fércek
és a maláj hajljtott drót ékszerek és dísztárgyak, a pult mögött a most is dolgozó emberrel,

van még festett selyem is korábbi látogatásból
és meg is lehet itt tanulni a technikát.

Az árak tekintetében elrettentően olcsó sokminden, ráadásul minden kézi munka. Erről az eszmbe jut, hogy ki mennyire értékeli a saját munkáját, és hogy sokszor nem csak ázsiában, hanem pl a meskán is anyagárban, vagy 1-200 forintos óradíjjal számolt termékek vannak jelen. A különbség annyi, hogy itt az élet is olcsóbb, s a piac is az alacsony árat diktálja, de Magyarországon? Aki ilyen olcsón ad el az saját magát csapja be, úgyhogy ezek az árak nem követendők!

Ami viszont régi vágyam, hogy legyen újra egy varrógépem.
Na ez még nem az enyém, a szállásunkon készült a kép, ahol több varrógép és asztala is a berendezéshez tartozott. A gép viszont kiválasztásra került, és remélem hamarosan meg is lesz! Ha valaki tud nekem tapasztalati infót adni a Brother IS-30-ról szívesen fogadom, sajnos a Pfaff-ok itt iszonyat drágák, ezért arról lemondtam. Bízom benne, hogy jó társ lesz a kis japán is, és a műhelyben megindulhat a gyártás. :)

2010. augusztus 16., hétfő

babanyúl

Nem is tudom mióta már várt szegény nyúl, hogy végre nyúl lehessen belőle, ne csak baba.

Nekikezdtem egy kis horgolt nyuszinak még a múlt hónapban, s hamar kész is lett a teste és a feje, de a füle, valahogy sehogyan se akart a helyére kerülni. A mintát a ravelry-ről mentettem le (my miffy bunny), s a maradék Catania fonakat haszáltam fel hozzá.
Lilinek szerelem volt fül nélküli látásra is.
Próbálkoztam hajat készíteni neki, mert a test elkészülte után olyan babás lett, de sikertelen voltam, pedig Hekka is adott tanácsot, mégse ment. Többet szerettem volna, mint a tudásom. Így végül tegnap este nyúllá vált a baba. Persze Lili aki megszokta a fül nélküli baba-nyulat, s reggel rögtön munkához látott és megpróbálta az idegen füleket eltávolítani a babáról. Nem járt sikerrel annál jobban odavartam :), de délutánra már beletörődött így nekem se kell lebontanom.
A pici kertésznadrág, amit a nyúl alapból, levehetlenül visel, jól megizzasztott. Kell nekem nadrág ilyen melegbe :)

2010. július 30., péntek

stóla

Mi készül itt? Varrógép hiányában kötött stóla.

Hirtelen óriási szükségem lett egy kötött stólára a 3x fokban :) Készülte alatt pergett felettem a ventillátor, ment a légkondi a kezem meg, ami mindig mint a békáé most izzadt a gyapjú melegében. Nemhiába nem is lehet errefelé seholse gyapjúfonalat kapni.

Bezzeg én, összeszedtem még otthon a maradék, hm maradék?! inkább soha bele nem kezdett akciós zokni és Catania fonalakat és elhoztam néhány kötőtű társaságában. A készlet kicsi, a választék szűk mind fonalban mind tűben, de ez nem vehettel el a kedvemet, s nekiláttam a Barkafonal oldalán Ahama kötősulijának.
Szívem szerint kötöttem volna egy Vénusz stólát, de nincs megfelelő méretű tűm hozzá, na majd legközelebb.
Viszont kötöttem leveles mintát (olyat amiből a próbakötést is csináltam) ami ugyan kevésbé látszik a színek miatt, de szép lett. Nekem tetszik, főleg az átalakulás a blokkolás közben, már alig vártam, hogy kipróbáljam.

Voltak félelmeim, hogy nagyon kihúzom a sálat, de végül szépen sikerült egy polifomra varrnom. Varrnom, mert nem találtam gombostűből annyit, amennyire szükség lett volna. Mázlimra éppen olyan szélesre kellett húzni a kendőt mint amilyen széles a betű-polifom szélessége. A kis puzzlelábakba akasztottam egy szál fonalat (azt nem akartam átszúrni) és "ráférceltem" a sálat. A két rövidebb vége és ahol még szükségét éreztem gombostűt kapott. 

Végül 150x30 centi lett a mérete, 3as tűvel kötve.

Tanulságok, a minta választásánál majd jobban ügyelni, na meg a kezdősorokat nem le sporolni lustaságból. :)

2010. július 10., szombat

meska

Kicsit visszatekintek egy évvel ezelőttre, amikoris felkerültek a meskára az első cipőim. Ezek voltak azok.
Persze nyáron gyapjúfilc cipőt eladni, bátor dolog :) Aztán jöttek a textil cipők szép számmal és jött egy felhívás, a meskabala. Visszanyúltam az eredeti filccipőhöz és lett belőle egy kicsit madarasabb forma. Szerettem, és úgy látszik más is, mert felbuzdulva Aledi kiváncsiságán, engem is furdalt milyen helyezést érhetett el és megkérdeztem. 5. lett! Hihetetlen! Nem, nem is akarom számolni hány szavazat hiányzott valahova, mert nagyon boldog vagyok ezzel a helyezéssel és nagyon nagyon köszönöm mindenkinek aki rám is szavazott!
Kaptam is lehetőséget az árulására, de nem tudom, hogy másoknak ebben milyen tapasztalatuk van, mármint meskabala árusításban. De ha valakinek van és megosztja velem szívesen veszem akár privátban akár megjegyzésben.

Ha összegzem az első évet nagyon jók a tapasztalatok szeretem ha valami elkel és jó visszakapni egy pár sort hogy megérkezett a csomag, tetszik, esetleg kép is jön! Csak kevés kivételes eset volt, de sajnos volt amikor egyszerűen nem reagáltak a levelemre, így egy csomagról azt se tudom megérkezett e. A vásárló egyébként facebookon bejelölt, de azt hiszem aki a nem reagál 2 levélre azt nem is ismerem. Bízom benne, hogy az a néhány apróság is jó helyre került! De a termék eladáson túl a legtöbbet adja, az alkotók és vevő-alkótó barátságok, sose tudhatod hogy tőled pár percre hasonló alkotó lélek él.

Egyébként visszanyúltam a filchez mostanság is, s készülödöm tervekkel amik nem tudom mikorra érnek be, ezt nem segíti hanem inkább hátrálttja a sok napsütés, de remélem hamarosan ismét lesz néhány portékám. Kicsit nehezebb filcet találnom, gyapjút meg még inkább de ha máshogy nem majd (a) postán kapok :)

2010. július 5., hétfő

Próbakötés avagy levelek rabságában

Amíg nincs gép, marad a kézi munka!

Kötni kezdtem. Azt hiszem teljesen magával ragadott a csipke, és a csikpe levelek. Kendőnek, stólának, sálnak nagyon szeretem.

Az ihletet a kötéshez ez a csodás leveles zöldes átmenetes kendő adta. Szerencsés vagyok mert az enyém, így nem kell sóvárognom utána, bármikor megnézegethetem, megcsodálhatom. Amit szinte nap mint nap utazások alatt meg is teszek.

Csodálom, mert egy rejtéj számomra hogy is készül, de stólát már tudnék csinálni. A próbakötést még pamut fonalból csináltam. Tudom, hogy a próbakötés a mekkorát hivatott megmondani, de nekem a tudom e kötnit . Nem volt a legjobb választás a fonal, kívéve talán a színét, mert egyszerűen sokkal merevebb mint a gyapjú és a szemek girbe-gurbák. Mikor már azt hittem megy, akkor láttam, hogy sehogy se lett jobb, hiába ismertem a dupla fogyasztásokat nem akart szép lenni sehogy sem. Aztán a 3as fogyasztás akart kifogni rajtam, de nem hagytam. Végül a próbának a fonal vetet véget, ennyi volt belőle.

Elővettem hát a gyapjút és mennyivel másabb, ugyan úgy kötöm mégis sokkal szebb, egyenletesebb arra dőlnek a szemek amerre akarom, nincs gondom a szemek szorosságával a dupla vagy hármas fogyasztással, csak talán az az egyetlen bánat, hogy lassan haladok. Persze mert 3as tűvel kötöm ami ráadásul kétvégű zoknikötő tű, pillanatnyilag a nagyobb körkötő túl nagy, köztes pedig nincs. De nem gond, amíg nincs gép, csak nyugodtan haladhatok. Ja hiányzik róla a kép? igen, mert a  minta a világoszöld leveles nem adja ezen úgy ki magát, talán ha blokkolom majd akkor.

A múlt héten kaptam egy prospektust gépekről, de ez még várat magára, és találtam egy kötős boltot. Sajnos bemenni nem tudtam, mert csak egy telefonszám volt kiragasztva, amin el tudom érni a boltost. Ez mindent elárul a bolt forgalmáról. Ma pedig egy másikat ahova be is jutottam. A választék fonalból és tűkből igencsak szegényes, de ha xszemeznék, akkor boldog lehetnék, abból mint a tenger annyi volt. Nem adom fel! :)

2010. június 27., vasárnap

Nyári ruha

Ezzel a nyári ruhával szeretnék visszatéri az eredeti cél felé, s a kreatív oldalt folytatni tovább.

A zöld ruha szabásmintája alapján készült és egyszere nem is egy, hanem rögtön kettő. Az egyik fehér míg a másik zöld pöttyös "gallért" kapott. A fehér ünnepibb, egy másik kislányé lett, míg Lilinek a zöld maradt. Maradt? magam sem tudtam dönteni melyik is legyen az övé, de végül nagyon örültem a zöldnek mert volt egy régi már kidobásra ítélt poló, amiből szinte ugyan olyan zöld leggings-et tudtam hozzá varrni.
Persze kalap is dukál hozzá!

Aki pedig a kinti létünkre kíváncsi a továbbiakban az ezen a blogon találja meg. Az első két bejegyzést átemeltem oda is, kiegészíve néhány információval és képpel. Szeretettel látok ott is mindenkit!

2010. június 23., szerda

műhely KLban

Ez lenne itt a műhelyem, az új székhelyünkön KL-ban. (KL=Kuala Lumpur)
A felszereltsége elég puritán még, de majd szép lassan, ha minden elindul az útján akkor lesz fejlesztés itt is. Jó dolog, hogy nem kell mindig mindent elpakolni és előszedni, hanem van egy kb 9 négyzetméteres terület ahol csak az én kacataim vannak. Persze az anyagok száma most maroknyi, de jártam tegnap textil piacon és 1000 csodát láttam. Lehet hogy furcsa de most még sikerült üres kézzel hazajönni, ilyet otthon sose tudtam csinálni :)

A szobában van két asztal egymás mellett, végre szabhatok is meg varrhatok is, nem kell varrógógépet elpakolni, hogy helyetnyerjek a szabásnak. Egy bánatom, hogy út közben eltörött a vágólapom, szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak picit és még lehet használni.

Ezek pedig itt a kincseim, otthonról!
Mert Jandó meglepett egy csomaggal amibe kitűző és hajpánt volt, aztán Toritextil is küldött egy szép portfóliótartó saját cipő képével díszítve és a legfontosabb egy levéllel! és jártunk kint a Goubán, hogy lássuk milyen is az, s ott FércJutkával is összeszaladtunk és lett onnan is nem egy hanem hiretelen két kitűzőnk.  Annyira aranyos volt, hogy láttam a kommentem és eltette nekem a szalagos muffint! és nekem is van mostmár fércnyulam! 
Mindannyiotoknak nagyon köszönöm, hogy gondoltatok ránk! Természetesen velünk van még Lidércke táskája is és hoztam Amerikás gombokat a kutyusos neszeszerembe, szóval Mici is itt van egy kicsit, ha nem is varrományban. De van itt Byme tűpárna és Ahama kendő is (a linken látható, kisebb testvére az enyém!). 

Jaja, kendő, amig nincs gépem, mármint varró, kendőt szeretnék megtanulni kötni. Kötőtűm van, fonalam van, gyakorlásra idő van, már csak neki kell leselkedni és a Barka kötősulit elkezdeni! Hajrá!

Megszületetett az elhatározás, lesz másik blog, hogy ne ide kerüljön minden furcsaság. Mivel azonban címet még nem találtam neki, még nincs írás se, de hamarosan! Időben szólni fogok!

2010. június 20., vasárnap

Beköltöztünk, abba, abba

Néhány nap hosteles tartózkodás után beköltöztünk a bérelt lakásba.
A belváros után külváros, merőben más minden, ez otthon is így van de itt fokozottan.

A belvárosban minden kéznél volt, árultak mellettünk ételt, italt, cipőt, órát, táskát és tényleg mindent mi szem szájnak ingere, de az utcán a szemünk előtt történik minden sütés, főzés, varrás néha a mosogatás is. Az árusok több kategóriába sorolhatóak a méretük szerint. A legalja minkor kiülnek és kirakosgatják portékájukat csak úgy az utca porába terített rongyra (ablakunkkal szemben is voltak) vagy sétálva kínálják a kezükből a játékot, dvd filmet és egyebet, aztán a következő szint mikor kb 1x2 méteres paravánnal állnak ki melyet a hátukon is pillantok alatt el tudnak vinni, aztán a kempingasztalok, a nagyobb boltokat már kigurítják, a fémkinyitható szekrények formájában melyekben hemzseg az áru és minden nap kb 1 órát ki és 1 órát bepakolják. Ebből is kaptunk minden éjjel ízelítőt, amikor zártak 11 kor, éppen a mi nap közben csendes utcánkba sikerült begurítani őket. Ezek az árusok ha jön az eső csomagolnak, és minden nap jön az eső. A top a bolt alakú bolt  rendesen épületben. Utca felépítése ezek szerint: két szélen végig boltok az utca két oldalán lévő épületekben,  ezek előtt kigurítható fémkasznik, köztük paravánra tett cipők és táskák, kempingasztalra tett napszemüvegek, sétáló árusok, vásárlók és akinek arra van útja.

Az élet 10 kor kezdődik és 10 kor ér véget. Addig van friss szójatej és különböző színes frissítő italok, frissen facsart nádcukor lé, hűtött szeletelt gyümölcs, dinnye, papaja, ananász, mangó, sárkánygyümölcs (aki valaha tájföldön járt annak ez nem újdonság), frissen sült fánk édes babtöltelékkel a közepén, sülő hús és fővő tészta, tényleg minden. Az egész levegőt betölti a sok-sok ételnek a szaga, és a tüzelő illata. Minden frissen készül.

Jól megférnek egymás mellett az étel-ital és a ruházat és egyéb árusok. Zizeg, él az egész utca. Néha egy étterem konyháján keresztül vezet az út és egy másik utcára érsz. Meglepő kuszaság ami egyben jól be van már járatva és néhány nap alatt megszokható. Egyebül az állandó moraj és az állandó meleg ami zavaró.

Ehhez képest a külváros lakóparkokba lakónegyedekbe tagozódik szépen váltakozva. Itt a lakóparkot ne az otthoni megfelelőjének tekintsd, ebben valóban leeht úgy élni, hogy akár el se kell hagynod. Van benne kisbolt, ruhatisztító, azaz mosoda (erre felé nincs mindenkinek mosógépe, de mosoda szinte minden sarkon található) étterem (kínai és indiai) van egy mini konditerem, sportpálya, játszótér, medence gyerekeknek és felnötteknek mini bölcsi-ovi ami angol nyelvre tanítja a gyerekeket, és van fordász és szabó is. El is irigyeltem az utóbbi régi Singer gépét.

A terület  valóban zárt, őrökkel védett, kamerás rendszerrel megfigyelt. Otthon ez luxus lenne, de itt más mércével van midnen mérve, nem szabad elfelejteni, hogy ez itt Ázsia!
Ami elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan lenne, vagy irdtalan költségbe kerülne, pl egy hatalmas medence fenntartás, téli takarása stb-stb, az itt nem gond. Örökké meleg van. (szerintem ez se az igazi, de rá kellett jönnöm semmi se tökéletes, nincs olyan hely a világon ahol csak áprilistól októberig ismétlődik az évszak és mindig van finom tavaszi föld és virág illat, van egy kis meleg amiben el lehet menni nyaralni és után szépen beérik a szőlő, besárgulnak és vörösödnek a levelek, s lehet avarban hemperegni, s nincs hideg tél- ilyen helyről nem tudok).
Az örök meleg szerencsére itt esténként hűvösebbre vált, nincs utcai bódé, nincsenek autók és világítás és légkondik amik fűtik a levegőt. Végre egy kis hűvösebb. Persze a kendő és a kardigán, vagy egyáltalán a hosszú újjú poló szóba se jöhet.

De lényeg, hogy beköltöztünk mi is, kezdjük belakni a lakást ami nem is olyan könnyű mivel kevesebb mint haramadában éltünk eddig. Végre van lehetőség saját műhelyre, már csak egy varrógép és ihelet szükségeltetik hozzá, de az anyagokat a szabólapot, a sablonokat és az otthonról hozzott kis emlékeket már beköltöztettem. Jöttek még velem fonalak, kötő és horgolótűk, gyakorolhatok addig míg a géphelyzet rendeződik. (Aki kíváncsi további képekre az írjon nekem)

Anyagokat már láttam, eldugott kis utcába, szépeket. Össze is kell szednem magam és felkapni a város a nyakamba, feltérképezni mit merre kaphatok meg, mert a választék nagyon színes, nagyon bő, de hogy mi merre van, nem tudni.

S mi az abba, abba? Lili.
Nem lehet úgy lemenni a kertbe, hogy be ne célozná a medencét és futva menni ne kelljen utána, mert ő "abba, abba" akar belemenni, és ezt hangosan mondja is, akár már ruhástól is csak bele.
Egyéb érdekesség, hogy itt a felnöttek szinte sose fürdenek a medencébe, ha mégis szinte nyakig be vannak öltözve és a gyerekek is olyan komoly fürdő ruházatot viselnek, hogy a mi agyunkkal felfoghatatlan.

Érdekesség még, az emeletek számozása, lásd a fotót! A kínaiaknál a 4-es szám nem szerencsés, kb olyan mint nálunk a 13-as.

Mivel mostmár végre van internetünk itt is, remélem többet tudok majd jönni ide és máshoz is és születnek kommentek is amit az elmúlt napokban szinte egyáltalán nem tudtam megvalósítani.

2010. június 15., kedd

repülőút gyerekkel

Bízom benne egyszer hamarosan ismét előállhatok a kreatív bemutatókkal, de az élet most kicsit másfelé sordort és más az ami hajt előre. Otthont kell teremteni egy új országban távol az eddigitől, távol a családtól és a barátoktól.

Hogyan jutottunk ide fejben, azt magaunk se tudjuk. Volt egy kósza elhatározás majd számolgatás, újratervezés és végül hirtelen eljött az idő amikor összepakoltunk és felszálltunk a repülőre.
Előtte sokat olvastunk és tájékozódtunk róla hogyan és miként lehet utazni repülőn kisgyerekkel, de mindig mindig annyi féle kimenetele és megoldása lehet ennek, hogy nincs rá tökéletes recept.

Az előkészületek során felmerült, hogy van e bulkhead ágy amibe alhat Lili, hogyan pakoljam össze a kézipogyászt, mert ő nem kap külön ételt a gépen és mennyi lehet az a súly ami egy egy táskába bepakolható és persze a szokásos kérdés a milyen kénylemes több rétegű ruhában utazunk.

3+12 óra várt ránk. Budapest-Amszterdam + Amszterdam- Kuala Lumpur. Aki még nem tudja hogy van Kuala Lumpur azzal sincs semmi gond. Ez Malajzia fővárosa, dél-kelet ázsiában Tájföld és Szingapúr között, de az ország kiterjedése elég nagy széltében. Lakosságát illetően pedig elég vegyes mert az őslakos Maláj kiegészül jókora adag Indiai és Kinai lakossággal, mégse Kína és mégse India ahol vagyunk! A nagy közös nyelv pedig az angol.

Az út idáig. A repülőtéren kellő felvilágosítást kaptunk előzőleg, hogy a feladandó csomagok mekkorák lehetnek (ebben jókora váloztás van a március 28 után váltott jegyeknél) és mekkora és milyen mennyiségű a kézipogyász aminek számát én nem láttam hogy valaha át tudta volna bárki reptéri személyzet látni és követni azok összsúlyát. Helyette a beltartalom annál fontosabb volt. Kikerült a laptop, és az összes folyadék, ezek külön vizsgálatra kerültek, érdekes módon s számomra kétes fém tartóba bele se kukkantottak, ebbe volt a tápszer, helyette azonban vacakoltak a popsikrémmel amiből végül kenni kellett a kezemre, na bumm, és a gyerek teája ami éppen kevesebb volt mint 1 deci, de ezt meg ő itta meg. Ez volt itthon. Amszterdamban rá se hederítettek ezekre, az éppen előtte elkészített kb 2 deci tápszer és a frissen feltöltött tea a cumisüvegben gond nélkül átjuott a popsikrémmel és minden egyébbel együtt, azonban a reptéren vásárolt víz a kukában landolt.

Maga az út első perce igen viszontagságos volt. Ahogy beléptünk a szűk kis gépbe (kb 150 embernyi) Lili rákezdett, hogyő bizony ki akar innen szállni. Nem tetszett neki, hogy annyira zárt. Persze a 2x3 ba rendezett ülések közül legbelülre kerültünk amiben jó volt, hogy kilátott az ablakon, de rossz, hogy a dugig zúfolt gépen szinte lehetetlen volt a kikérdzkedés. Ráadásul mivel Lili a kezdeteknél sírt, a kísérő segített a csomagokkal való lavírozásban és néhány apróság elővételében. Itt tényleg csak Lili szükségeleteit néztem és az enyhe megfázásom a légnyomás különbséggel együtt rendesen megfájdította és bedugította a fülem. Ahogy felszálltunk le se lehetett szakadni az üvegről, nagy élmény volt Lilinek, de valamivel később kitört az ordítás ismét, hiába itattam, hiába etettem, fel is álltunk végül ő csak az ajtó felé mutogatott. Végig is szaladt bennem, hogy ó a nagyja mg előttünk áll mi lesz ha a hosszú út is ilyen lesz. De elaludt és szinte végig aludt is.

Az átszállásnál megnyugodott, éppen átértünk egyik géptől a másikig és már szállhattunk is be (mozgó járdákkal együtt kb 25 percre volt egyik gép a másiktól + gyors cserebere pelustájt és kaja készíés 15 percben). A sírás az ajtóban megismtlődött, de szerencsére mellettünk egy fiatal holland pár üldögélt egy 10 hónapos kisfiúval. Ő nem sírt. Lilinek megtetszett Fin és innentől kezdve minden rendben is ment. Kaptunk Bulkhead ágyat neki, ez olyan mint egy új fajta textil kosár azaz az oldalait fel lehet nyitni így alakul ki a keret. Ezt fel szokták tenni az ülés előtti falra és abban aludhat a gyerek. Aludhat, ha elég kicsi még kilóra és elég kicsi még hosszra. Lilii éppen csak belefért de nem volt kényelmes ha teljesen kinyitottam. Maradtunk végül a félig nyitott állapotnál, azaz a fej része kinyitottam s így kaptam egy védett ki zugot ami alul nyitott de merev párnázott az alja és a lába felé lejt. Persze hogy ebben nem akart elaludni, sokkal jobb volt rajtam. aludt így keresztbe, hosszába, oldal és hason, de még a hátán is. Azért ha méllyen aludt bele bele tettem mégse jó ha a 10 órát amit aludt a gépen rajtam tölti. Így egy kicsit nekem is sikerült pihenni, bár szinte az összes felszolgált étel alatt rajtam aludt, de a holland pár nagyon rendes volt és sokat segítettek, főleg kisasztallal és szabad kézzel :)

Végül az út utolsó szakaszában Lili is felébredt, még néztünk egy kis mesét, ettünk egy finom reggelit, majd átöltözött és frissen szálhattunk ki a gépből. Ő nagyon frissen én éppen frissen :) Ilyen volt kettesben utazni kisgyerekkel.

Mindkét reptér lenyűgőzően nagy és érdekes, míg Amszetrdamben egy út felett megy el a repülő a leszállást követően a terminálhoz addig Kuala Lumpurban gyorsvasút visz a termináltól a főépületbe. Nem szokványos megoldás egyik sem.

A képen Lili a város egyik nevezetessége előtt, de a napon csak éppen hogy kint volt, mert nagyon meleg van. A hosszú lenge poló is a nap elleni védekezést segíti. Aki viszont vasalja a haját hogy egyenes legyen az ne erre jöjjön, mert az állandóan magas páratartalmom miatt az egy szem pillantás alatt az eredeti állapotába visszaugrik. Így van az is, hogy az eddig egyenesre száradó babahaj most szépen begöndörödik :)

2010. június 12., szombat

Még indulás elött szerettem volna írni, de annyi minden került az utolsó pillantra amit persze Lili is megérzett, hogy egyszerűen 5 percem nem volt arra, hogy leírjam (vagy egyáltalán átlássam) a gondolataimat és a történéseket csak sordódtunk előre. 

Csütörtökön velünk együtt elindult az összes még postára váró csomag is. Szerencsére néhányról már kaptam visszajelzést, így képet is tudok majd mutatni. Másét, mert fotózni meg aztán még annyira se volt időm az utolsó nem csak napokban héten se. 

Örömmel jelentem mi is megérkeztünk! Egy hosszú repülőút (3+12 óra) után most pihenünk egy kicsit, aklimatizálódunk és utána megmutatom szépen sorba mi is készült nálunk az utolsó hetekben és mi készült másnál ami hozzánk került és a kis miniatürizált hobbicsomagommal együtt eljött velünk. 
Nagyon köszönöm azoknak akik ránk gondoltak! 




2010. június 3., csütörtök

Nyári lányok

Ezeknek a cipők is eljött az ideje a bemutatásra. Főleg, hogy egy kis modellen is látható, milyen is egy ilyen minicipő.
Az elsőt láthatod Micin és a jobb oldalinak is van gazdija, de a bal oldali eperturmix bőr talppal hamarosan a Meskán keresi majd gazdáját. Mindegyik 14 centis talppal készült.

2010. május 28., péntek

Lennél a lányom?

Amikor a méteráru üzletben vásároltam és ecseltem, hogy mihez és milyen anyagot is vadászok, az egyik vevő megszólalt: "milyen jó is annak a kislánynak akinek az anyukája tud varrni!". Hát jó vajon?
Az hogy olyan ruhája van mint senkinek, lehet jó is, de lehet hogy ez majd egy idő után nem fog neki tetszeni. Honnan tudhatom előre hogy érzékeny lesz e arra, hogy olyan legyen mint a többi vagy szeretne egyedi és különleges lenni. Remélem ez utóbbit választja és az én dolgom hogy segítsem bármerre is fejlődik tovább.


-Lennél a lányom, hogy hordhasad ezt a ruhát?
-Ó én lennék a saját lányom :) de az nem lehetek, viszont kéne egy ilyen ruci felnőttben is!

Nagyon praktikusnak találom a szabását, amit az Ottobre magazin tavaly nyári (2009/3) számából ollóztam ki. Egy bökkenő volt a mintával, méghozzá a méret. Neki kellett állnom a 92-esből 80-ast varázsolni. Idén még ruha lesz, jövőre meg tunika.
Főpróba késöbb :)

2010. május 26., szerda

Csere-bere

Rillával csere-beréltünk, s ő ezt a csoda kis manólányt készítette Lilinek!
Fruzsi ebéd után érkezett hozzánk, egy zöld ruhás bácsi hozta motorral. Mivel azt súgta éhes megkínáltuk egy kis frissen szedett gyümölccsel. Kapott egy kis terítőt az ölébe, hogy ne legyen piszkos a szép ruhája. Lilitől persze csak alvás után lehetett elkérni mert addig úgy öltelte mint ha régi ismerősök lennének.


S hogy mi mit küldtünk?
Egy rózsás cipőt. Rilla azt írta meg is érkezett, így megmutathatom. Ez a cipő is a csomagok között lapult a múlt héten :) ! Szeretek csereberélni :)

2010. május 25., kedd

Eper szüret

Nem is gondoltam volna egy hete, de néhány napja se, hogy valóban lesz még eper idén a kertben!
Az időjárás felettébb szeszélyes, s mindenféle rémhírek jöttek a zöldségestől (aki persze a saját eprét szeretné eladni), s a szomszédtól (nincsenek is méhecskék aki beporoznák), hogy idén már nem is lesz hazai eper. Aztán a hétvégén az autóból láttam, hogy pár kilóméterre a fővárostól Szentendre határában az eperföld már megnyitott. Sőt mindenki csk gugolt és fel se állt! Na gondoltam, meg is lesem otthon is hogyan állnak az eprek!

Így állnak, pirosan, csillógósan! Nem ez nincs lefújva semmivel, ez ilyen, természetes kerti, mentes minden rovarirtótól, permetlétől és érés segítőtől.

A két cipőn pedig, na most látni, hogy igazi kis eprek ők is!

2010. május 24., hétfő

Lili és kalapja


Lili vödörkalapban

2010. május 21., péntek

Apa is csíkos és a határok

Gondoltátok volna? 

Apa is csíkosban jár! :)

42 es méret, minden textilje azonos az Anyafia csíkosban jár cipőpáréval.

Csak azt sajnálom, hogy a 4 cipőt nem tudom egyszerre lefényképezni :) Anya és nagyfia a fővárosban, míg Apa az aglomerációban, a picifiú pedig távol távol tőlük a Dunántúlon járkál már. 



És mi a címben a határok?
Hát be kell hogy lássam nekem is vannak határaim, időben korlátaim. S ha nem akarom az utolsó óráimat is végig izgulni, hogy mindennel kész leszek e akkor most kell meghúznom a határt. Amiről már csak picit is beszéltünk azt megcsinálom de nem vállalhatok többet, be kell lássam. A végén még a repülőn is varrnék :) Képzeljétek csak el, már látom a szemeim előtt, hogy minden légikísérő milim-cipőben szaladgál. Na jó, egy ismerősöm azt mondta, hogy kicsit hülyeségeket írok mostanság, lehet hogy igaza van, be is fejezem :)

Apropó repülés! Nagyon köszönöm mindenkinek aki a Meskabala játékon rám szavazott! A szavazata nem ment kárba, csak egy kicsit hosszabb lesz a repülőút! :) Nagy nagy gratuláció a három szerencsés nyertesnek!  



2010. május 20., csütörtök

fiúk fiúk

Volt egy tervem, varrok cipőt. Lilinek, majd jött, hogy másoknak is, lányoknak és fiúknak. A lányokkal könnyű dolgom volt, mert csodaszép textileket láttam, a fiúkkal meg jöhettek az ötletek, hogy is lehetne fiúsítani.

Könnyű volt csak az anyag mintáját használni semmi díszítéssel vagy eseteleg egy kis szalaggal, gyöngyel, de ezt a fiúk esetében nem tudam megvalósítani. Így jött létre, az ami ugyan sok más cipőn is él, hogy képecskék vannak az orrukon. Elsőként a sárkány és Szent György került fel, és meglepődtem mikor pikk-pakk el is utazott tőlünk. Kért más hasonlót, de figylembe kell vennem azt is, hogy a mesefigurát megalkotók a könyvekbe a maguk pénztárcájába rajozlják ezeket a képeket, nem az én cipőimre (ugye érthető mire gondolok?). Azért nem maradt mégse üres a kézem, vannak olyan figurák ami átformálhatók úgy is, hogy tudjuk miről van szó.

Ezek a mostani fiú cipők, és nincs annál jobb mikor újra kérnek, és visszatér a vevő. Lett hát újra sárkány, most ugyan máshoz kerül majd, és lett a kisfiúnak két új cipője (szörnyű, hogy az utazásom miatt felkell tankolni cipőkkel :) ). Mivel a hármat együtt varrtam sokkal egyszerűbb volt a kivitelezés, de jobban át is kellett gondolni, hogy semmi se maradjon le.

Szeretem őket!

2010. május 19., szerda

Hogyan és mikor?

Mindig kiváncsiság tölt el hogy hol és hogyan készülnek a táskák, fülbevalók, kulcstartók, kitűzők és egyéb szépségek amik végül egyedi darabként polcokra kerülnek.

Te mikor alkotsz?

Hogy én, és mikor van erre időm? Hááát :)
Részben szerencsém van, mert Lili napközben nagyot 2-3 órát is alszik délután amiben bele kell férjen egy kis  háztartás vezetés de jöhet a szabás varrás is. Nekünk nem megy a Lili ébren eljátszik én meg varrogatok közben típusú alkotás. Az ébren órák így a gyereké az alvósak meg az enyémek :) És Lili alszik éjjel is, bagoly anyuka meg hajtja és hajtja a gépet :) Hát így van erre időm, ő többet én kevesebbet alszom.


Be kell vallanom helyileg sem állok a helyzet magaslatán. Eddig mindig egy egy daradot szabtam varrtam, egészen addig míg ... ki nem találtam, hogy ugyan utálom a zacskózást, de zacskózni fogok és rá nem jöttem hogy több egyforma darabot egyszerre megvarrni sokkal gyorsabban megy. Ezek az ikea kibe nyitható kis tasakjai éppen akkorák (2 méret van benne és leértékelve vettem tavaly nyáron azóta csak pihentek a dobozban), hogy belefér egy-két kis cipő alakrésze. Kiszabom őket, egyzserre akár többet is és mindig melléteszem ami még hiányzik. Kerül bele cimke, hogy mi is lesz és kinek lesz majd egyszer belőle. Varrás után is jól megférnek benne a postázásig. Persze vannak kivételek akik nem férnek meg kis helyen és kilógnak a sorból :)

Aki vár tőlem valami de még nem mutattam, ne nagyítsa ki a képet! :) Holnap majd elkezdem szép sorba bemutatni azt a tizen... cipőt ami itt hever, bár nem mind újdonság.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails