Délután

Délutánonként míg a kicsi - ha szerencsénk van, s általában van- békésen szunyókál, valami jó kis programot szoktunk csinálni Lilivel. Minden jöhet amit lehet csendben is csinálni, mégis élvez. Rajzolni, festeni, gyurmázni, kirakózni szoktunk.

Próbálgatjuk az ollót, több kevesebb sikerrel. Lili szófogadó és nem nyúlt eddig se ollóhoz, se késhez se tűhöz, tudta szúr és vág és fáj. Na de megkaptuk az első gyerekollót, s ezzel újra tervezte az alig két hetes polóját. Azóta ő is tudja, én is tudom a leckét, csak velem vághat, nekem pedig jobban kell rá figyelnem!

Festeni is szoktunk, ez is jó móka, a végére mindig be kell kenni a kezét és azzal is nyom néhány mintát. Legnagyobb bánatomra egymást érik a lenyomatok, a helyett, hogy egymás mellé kerülnének. De ez az ő alkotása nem szólhatok bele mindig.

A nyomdázás más formáját is próbáltuk, a krumplinyomdát. Szépen előkészítettem míg nem volt itthon a krumplikat, ki is faragtam, majd miután hazajöttünk elétettem, hogy megnézhesse ezzel fogunk nyomdázni, várjon és hozom a festéket. Csak néhány percet hagytam magára a mintákkal, de mire visszaértem az asztalhoz már nem voltak meg. Megette! Mindig szoktunk enni nyers zöldséget, s ezek most ráadásul formásak is voltak :) Tanulság, legközelebb alaposan meguzsonnáztatom előtte :)

Gyurma is került hozzánk. Először vettem, majd főztem, színeztem lett pirosunk, narancsunk, sárgánk, zöldünk, kékünk no meg lilánk. Készültek is az alkotások a mi felnőtt kezünk között, ő meg pakolta, takarta a gyurmababákat, gyurmapárnákat, gyurma lepedőket. Néha ő is beszállt gömbölyíteni, csigát készíteni meg rétest, egészen addig míg jött a kánikula és a gyumra nem bírta a hőséget.

Most hűvösebb van, ismét készült gyurma, ismét előveszünk a festéket és lesz nyomda, meg lesznek egymás kezét fogó körtáncot járó babák, de már tudjuk melyik hobbinak mi a "veszélye".

Az elmúlt hét

Azt hiszem néha túl sokat vállalok. Na, aggódni nem kell, minden megy a maga útján és nem csúszik semmi, de be kell vallonom magamnak nem bírom úgy a tempót ahogy simán. Mert sokszor észre sem veszem magam és csak pörgök órákon keresztül, míg nem elfáradok, de akkor nagyon. De ezenek ellenére remekül érzem magam, tavasziasan, napfénnyel feltöltve és vidámnak.

Az elmúlt hét és a négy napos hétvége is aktívan telt. Míg hétköznap jöttem-mentem, varrtam jól haladtam, addig a hétvége a családé lett és hatalmasakat sétáltunk a napsütésben. Ülhettem a játszótér padján és olvashattam, vagy a horgoltam a falnak támaszkodva élvezve a napsütést. Egyszerűen szeretem ezt az időt,  szeretek madárcsicsergésre ébredni, arra, hogy a nap egyre korábban és korábban kel és besüt az ablakon, a kis szellőt ami tavasz illatot hoz magával így márciusban, de valljuk meg inkább április ez a fajta időjárás.

Készülök a tavaszra, fejben, cipőben, ruhában és készültünk múlt héten fotózásra is, amiből egy kis ízelítőt mutatok. Barátnőm fotós és neki volt szüksége a portfóliójába kismamára, mi meg Lilivel felváltva a gép elé perdültünk.

Lilinek elkészült erre az alkalomra egy hagymaszoknya, ami az Ottobre-ből lett szabva és többen is elkészítették már. Egy 92es méretet gyártottam, alakítottam a szabásmintából hiszen 98-tól indult a minta. Az anyagot még Lidérckétől kaptam egy éve, s íme fel tudtam használni :) Hozzá most kevésbé látszik, de lett egy pillangós hajpánt, aminek az ötletét Ringu adta. A pillangók nagyon vonzanak még mindig, s míg tavaly készült Lilinek egy kis ruha rajta sok sok szép pillangóval. Szerencsére maradt még az anyagból,  most ebből készítettem a pántot díszét. Magamat pedig végre megleptem Barbitól egy csodás lepkés lánccal (mint a linken, csak az enyém szürke színben tavaszodik, hogy a színes ruháim mindegyikéhez jó legyen).

Lili lepkés hajpántja

Aztán készült tütü is. A Flórián téri Röltexben találtam puha tüllt, több színben is, s ebből a pinkre esett a választás. Lili mikor félkész volt már táncolt benne mint egy balerina. Készen pedig csak a műterembe kapta meg, éppen azért, hogy a varázsa el ne múljon. S ha már balerina, jött hozzá egy rózsaszín kord balerina cipő. A fotók persze ezekről nagyon hiányosak, mármint a használat előtti képek. Annyira örülök ha kész és rápróbálom és látom, hogy örül neki, s ez a lényeg.

Magamnak nem kellett készülni, szerencsére, éppen elég volt a többi a cipők mellett, de hoztam egy cipőt a fényképezésre, mert míg a fotósoknak pocakra, nekem egy jó képre volt szükségem a cipőimmel együtt. Azt tartom, hogy az internetes kereskedelem hatalmas bizalmon alapszik. Míg a megrendelő nem is látja a terméket, megfogni se tudja rendel valamit, amit a készítő x időn belül elkészít, ő utal, majd kapja az árut. Én mint készítő másrészt bízom benne, hogy a megrendelés egyszer ki is lesz fizetve, de mégis nekem van a kevesebb kockázatom. (Szerencsére a hónapban befutott kicsit árnyékosabb megrendelés is rendben kifutott a mai nappal, így nem kell visszamondani.) Ha magam veszek valamit szeretem megfogni, de ha ez nem megy, szeretem tudni kitől is veszem. Alap, hogy a profiloldalamat kitöltöttem és ott a nevem, ha valaki szeretne megtalál, tud egy képet kapcsolni hozzám. A fellelhető képek azonban már elég régiek voltak, s régi vágyam, hogy a cipőkkel együtt is legyen a kép, most teljesült.

Így a magamról fülecskén is új képpel találkozhattok. Ez lennék én, s ha vasárnap a wampon valaki hasonló somfordál a pultotokhoz és bátortalanul nem mutatkozik be, hát igen az én volnék :)

készülés a télre

Furcsán hangozhat mindez, hiszen hallom otthonról a híreket (bár igyekszem csak ismerős által és nem a nets médiából tájékozódni) és látom a képeket, hogy már nagykabát meg sapka kesztyű és sál is kell. Brrr... na meg, hogy a hétvégén havazhat? Hát itt nálunk még mindig meleg van, azt hiszem nem is várom meg, míg hűvösödik :)

Szóval nekikezdtem én is a téli felkészülésnek, s mindezt szeptemberben. ÚÚÚÚÚtálatos dolog szeptemberben, a hidegre készülni és előre hozni a karácsonyt. Azzal kezdtük hogy festettünk, kéz és láblenyomatokat. Lili ugyanis kinőtte a magunkkal hozott egyetlen zárt cipőjét ami én nagyon naív, (látszik hogy első gyerekem) gondoltam majd hazafelé is visel. Hát nem, ezt már nem.

Nekiláttunk. Lili nagyon élvezi a festést, már amit neki jelent, hogy bele lehet nyomni a kezét, csupa maszat lesz és végül rá lehet nyomni a lapra, oda ahova ő szeretné - na meg néha oda is ahova én :).
A festés után lemértem a láblenyomatot, oszottam, szoroztam, rájöttem, hogy ez bizony nem annyi lesz amennyinek kéne, hiszen a talpa még gömbölyű, nem az elejétől a végéig ér le, ezért alvás közben utánmértem, meg a meglévő cipő belső hosszát is megmértem és máris lehetett licitálni.

Igen, használt csizmink lesz. Egyrészt nem mertem bevállalni, hogy távolból csizmát vegyenek helyettem, olyat ami tetszik is nekünk és olyat ami méretben jó is, másrészt azért valamiben karácsonykor kell menni, nem adhatok rá benti mamuszt kint, s 24 én amikor az első egész napot töltjük otthon bizony nem vagyok hajlandó  csizma után kutatni a boltokban. Így maradt az aukció, s egy 23as csizmánál meg is állapodtaunk, bízunk benne, vagy jó, vagy keveset vesztettünk vele.

Csizma után, jött a kabát, aztán jött és jön a kötés, horgolás, mert fonal az van, aztán volt a varrás. A varrógép ma elköltözött tőlünk, letelt az egy hónap amire elsőként kértem, s ugyan lehetőség lett volna, hogy még maradjon és K sűrűn rá is kérdezett, hogy biztos vagyok e a dolgomban, azonban egy hétvégi baleset mindet eldöntött helyettem.

Ha  már cipő, meg láb, hát lábnál maradunk most is, velem is, sajnos. Történt szombaton, hogy túl szűken vettem az ajtót és az ajtófélfa valahogy éppen a 4. lábujjam útjába kerül. Sajnos teljes erőből léptem aminek nem csak az lett a következménye, hogy levegőt nem kaptam és potyogtak a könnyeim, de hamarosan rá se tudtam állni, 2 óra múlva meg szép lila színe lett nem csak az ujjamnak, hanem utána a lábfejemnek is. Mozgatni valamelyet tudom, tehát el nem tört, max repedt, vagy zúzódott, de mindez a jobb lábamon, amivel a gépet is hajtanám. Az első nap, ha rá kellett állni ... a második, harmadik és negyedik csak felpolcolva pihentettem, hogy az utolsó ötödik napon amit a gép nálam töltött gyorsan még befejezzem a karácsonyi készülődésemet. Jelentem sikerült, de ma már ismét pihenősorba került a lábam. Azért nincs gáz, mire hazamegyünk jó lesz újra :)

Addig kötök, varrás már max kézzel és jövök mutogatni a készülődést, ráhangolódást.

Lili és kalapja

Lili vödörkalapban

Táskával

A héten csomagot hozzott a postás, nem is egyet :)

Dorkától jött egy gyönyörű táska Lilinek! Lili nagy táskamán, szóval a legjobbkor a legszebb ajándékot kapta. Nagyon, nagyon köszönjük! Dorka ugyan más búcsú ajándéknak szánta, de én ez előgyereknapi ajándéknak fogadom csak el. Nincs búcsú! Ok? :)

Kép pedig a kis gazdával készült a tegnapi, éppen napsütésben.
Nagyon jól illik a színösszeállítás a sapkához is ami még korábbi Bolyet munka.

és mi van a táskában?

kulcs meg minden féle kincs amit az enyémből örökké kivesz. Kellett hát keresni neki használaton kívüli kulcsot, telefont, naplót papírzsebkendőt. Igazi nő!

Hozott a postás Ottobre újságot is! Hekkának nagyon köszönöm és hamarosan varrok is belőle, csak jönne már vissza a jó idő. Ki gondolta, hogy a még mindig be nem mutatott kord nadrág is ilyen nagy szepehez jut a tavasszal.

Lili és a játékbabakocsi

kertem virága

Teljesen beleillik Lili a zöld ruhájával és zöld kalapjával a kert zöldjébe :) a képen éppen ezért nem ott áll :)

kalap: Ottobre 2009/summer, ruha: 2010/summer, nadrág: 2010/spring

A ruha és a kalap szabásmintáját az Ottobre magazinból választottam ki. Ez az a magazin, amit Scottynál megláttam, Krisznél beleszerettem, s meglett a végső lökés a rendeléshez. A két lány két különböző stílusban de nagyon szép ruhákat varrt a gyerkőcöknek belőle. Most jövök én harmadiknak. Aki gondolkodik a lap megrendelésén az nem fog benne csalódni, gyönyörű ruhák sok méretben és a kicsikből (50-92) is rengeteg minta!

Ehhez az együtteshez már csak egy cipő kene, de ez már korábban Janka részére el is készült. Anyagában ugyan az, jól illik egy kis erdei tündérhez. Hm, Erdei tündér, van olyan is!
Aki nem szeret külföldről rendelni újságot, mert fél annak eltűnésétől annak ajánlom az ingyenesen letölthető szabásmintákat, pl itt egy másik kalap, szintén Ottobre.

A nadrág, a ruha, a kalap majd jön Lili nélkül is, de annyira szeretem, hogy amint tiszta lesz már hordja is.

nyári takaró

Elkészült, mutatom az első horgolásom.

Húsvétra ugyan készült Lilinek egy kis szütyű, hiszen az apró nyuszikat nem vihettük a locsolóknak csak úgy kézben, még elszöktek volna az apró kezéből. Szóval ez az első s az eddigi legnagyobb horgolmányom.

Azért hogylétre jöhetett, köszönetet kell mondanom Jandónak, mert ha ő és az általa látrehozott horgo-blog nincs lehet sose kezdek bele. Annásnak is köszönöm a remek leírást, mert ez volt a második lökés. A sokaid meg, hogy mindenki tettrekész volt!

A horgoláshoz tartozó további részleteket hamarosan megírom a horgo-blogra, hogy ott is legyen olvasni való. A többi rész meg marad itt, de csak röviden.

Szóval kész. Lili birtokba vehette volna már, de sokkal izgalmasabb volt addig míg nemkészült el teljesen és még volt benne horgolótű. De majd lesz bővel alkalma használni nyáron, egy szép hosszú nyáron,mikor  csak egy vékony lepel is elég takarónak.
A mérete végül 82x82 lett, az eredeti elképezelést módosítani kellett, mert a család állandóan beleszólt :), hogy hamar ki fogja nőni. Így is, de legalább megcsináltam és nagyon szerettem csinálni mert kikapcsolt teljesen!

Formabedobó

Ki látott már ilyet?

Itt nem maga a játék az érdekes, azt biztos mindenki látott már akinek gyereke van, vagy emlékszik még rá gyerekkorából. De mi van benne?

Lili szeret eljátszani magába ezzel semmi gond nincs is, de hogy a nagyrészt Lilisített varrósdoboz maradékát is magának követeli  :) Szóval a maradékban ott vannak az éppen nem használt cérnák, ezeket szépen elrendezte a saját játékában.

Kitty beköltözött hozzánk

Nem is sejtettem, hogy ilyen hamar alig egy évesen, mindenféle reklám és külső hatás nélkül kiválasztásra kerül a japán cica.
Hello Kitty egyszer csak "ráköszönt" Lilire ma délelőtt az áruház fogasaitól. Mi lehet az a mágikus erő ami az ujja köré csavarja az ilyen pici lányokat is nem értem. Addig- addig nyújtozott a kocsiból míg elérte a ruhát és nem engedte el. Mázli, hogy legalább a jó méretet választotta ki :) Elég engedékeny vagyok, na majd ez később jól visszaüt, de hát ha nekem is tetszik :)

Este aztán megmutattuk a szerzeményt. Lili éppen fürdött mikor előhoztam, no nem is kellett több, nyújtózó  effektus elindul, Kitty már fürdött is a vízben Lilivel :) 

a segítségem

Úgy látom mindenki időhiányban szenved, megmutatom nálunk hogy mennek a dolgok :)
Be kell, hogy valljam van segítségem, igaz még aprócska és mindent együtt kell csinálni, de nagyon szeretem nézni ahogy dolgozik.

A varrósdobozt szinte teljesen magáévá tette, s miután kipakolt mindent ami nem odavaló

kiválogatja a szalagokat,

tereget

megválaszolja a leveleket

árnyjátékkal szórakoztat, 

felolvas a könyvből.

Miután minden megtisztított főzésre váró zöldséget minőségileg is leellenörzött és megebédelt a jól megérdemelt 

alvása alatt csinálok én is néhány dolgot :)

ünneplés

Megünnepeltük, háromszor is az első születésnapot, az egyik mamával, a keresztmamával, majd a másik mamával. Szóval volt ideje Lilinek megszoktni a torta és a gyertya látványát, nekünk meg 5 napon keresztül folyamatosan tortát enni :). Ő összesen egy falatot volt hajlandó megkóstolni az anyukám által készített meggyes-csokis tortából, a többiből egyet sem.  (ez nem a tipikus hiperédes csokitorta, hanem könnyű habos csokikrém és meggy, hasznoló a fekete-erdő torta krémjéhez)

A gyertya és a díszítés viszont elvarázsolta, ezeket mindig levette.

Amikor Lili elindult

akkor éppen a kezében volt Lidérckétől származó szatyrocskája. Az első önálló lépéshez is természetesen kell egy kis tatyó amibe a fontos dolgokat bele lehet pakolni és el lehet vinni magunkkal. Kell bele egy baba, einnivaló és egy könyv is. Ezt mind tartalmazza az egy éves lány táskája :)

Dorka, nagyon köszönjük, bevallom nem is gondoltam, hogy ekkora sikert fog nála aratni. A cseretárgyak pedig már 90 % os állapotban! holnapra kész és képek is lesznek.

Ez a nap más mint a többi, ezt Te is jól tudod!

Meghatározó két pillanat az életben amikor örök hűséget fogadtam a férjemnek és mikor megszületett lányunk. Éppen egy évvel ezelőtt, hajnalban érkezett meg Lili, hihetetlen bolgodságot és rengeteg mosolyt hozva az életünkbe. Elképesztőbb, hogy ma már el is fújhatja majd az első gyertyáját, nagyon gyorsan elrepült az első év!

Boldog születésnapot Lili, Zsófi és Hanna akik egy napon születtek és persze mindenkinek sok boldogsátot aki ma ünnepel!
Nem kérdés, hogy mi készül ma itt, hát torta!

(de jó hogy beütemeztem a megjelenést hajnal 5:40 re és nem jelent meg, valamit elszúrtam :( )

visszatekintés - keresztelő

Novemberben volt Lili keresztelője, melyhez a Burda gyerekdivat ősszel megjelent számában találtam szabásmintát. Persze cipő és kissapka is kellett. Ez a cipő volt az elődje a talpigszőrős kiscipőnek :)

A kis ruha olyan helyes, hogy nyáron meg kell ismételni!

 

Lilinek egyáltalán nem volt kedve ma szánkózni, pedig alig vártuk, hogy végre ismét hó legyen és a már karfával felszerelt szánkót kipróbálhassuk. Persze szomszédolni és reggel még pizsamában a játékos dobozban olvasgatni sokkal jobb mulatság.

Az első Karácsony

Lili első karácsonya, csodálkozása és öröme. S amit ma ő adott nekünk, az első puszi! Nagyon nyálas és megy minden hova az arcunkra, de finom és a legszebb ajándék!

megtört a jég :)

Miközben csodaszéppen hóba öltözött az egész táj megtört a nyeretlenség jege.

Tegnap még deres tájban utaztunk Csongrádra, karácsonyi buliba. Szerencsésnek érzem magam, mert ugyan már több mint 1 éve nem dolgozom, s a cég ahol dolgozom az is távol van tőlem, rám, ránk, mégis gondoltak és meghívtak. Szerettem ott dolgozni, igazi család volt mindig és nagyon kedves emberek vettek körül még akkor is ha nem volt mindig minden egyszerű.

Nekiindultunk az útnak, belátogattunk a cégközpontba, majd elkezdett esin a hó. Csak esett esett és esett. Meg se állt. Mi meg bokáig gázoltunk a hóba és finomat ettünk, jó társaságba lehettünk. Az éjjel már nem volt olyan egyszerű Lili meg a hely valahogy nem barátkoztak össze és csak nem akart egyedül aludni... Szegény szomszéd szoba lakói.

Hamar reggel lett, s a ropogós hóban finom bejgli reggeli érkezett, a tulajdonos néni sütötte diós-mákost. Hmmm. Pedig én és a mák ... de ez igazán finom volt. Miután jól megtöltöttük gyomrunk, Lili persze sajtot evett, hiszen minden egér szereti a sajtot, nekiindultunk a havas tájnak. Csodálatosan szép volt a táj. Gyönyörködni csak pillanatokra tudtam, hiszen az utat még nem takarították le Csongrád és Félegyháza között. Az autópálya viszont tiszta volt. Ott már nem csak a szép tájat lehetett nézni, hanem a korábbi órák "romait" egy autó itt-ott. Mi viszont sikeresen hazaértünk.

A szép hó éppen ideális a szánkózásra. Felkerekedtem szánkót venni Lilinek. Amolyan szép karfásat szerettem volna. De az első helyen már szánkó se volt. Aztán a másodikon lett szánkó, de karfa sehol. Sebaj, majd lesz az is. Siettem vissza a szánkóval, hogy még naplemente elött Lili kipróbálhassam milyen szánkózni. Nem volt olyan nagy siker, de nem csöggedünk. Lesz karfa, lesz öröm és lesz hosszabb húzó is.

Minden meglesz.

Ahogy lett nyereményünk is. A héten még éppen időben beneveztünk egy játékba, és hip-hip- hurrá, nyertünk. A nagy karácsonyi nyeremény esőben ránk is ránkmosolygott a szerencse. Köszönhető ez a gyerekszoba.blog.hu zsűrijének, csodás gyűrűt nyertünk. Köszönjük nekik! Az oldalukon olvasni lehet majd minden nyertes alkotás részletes leírását. Ott leszünk mi is, Lili és én 20 évvel ezelőtt :)

feketeerdő

A kedvenc tortám. S micsoda véletlen a Nőklapja konyha elején is feketeerdő süti van. Bár a recepet kicsit eltér az eredetitől, azért biztos nagyon finom.