itt az idő

hogy aki szeretne játszani megtegye. Február van, elseje. Elkészítettem már az első felnőtt szobacipőmet, az első igazán fiús cipit és megannyi apró lányka cipőt és neszesszert, melyek szerető gazdákhoz kerültek. Az idő most a legalkalmasabb, még nem kezdődött el a családi ünnepek szezonja és itt vagyunk mind.

Tehát meghirdetem a játékot, melyben az játszik aki egy kommentet hagy ezen bejegyzés alatt 2010 február 14. éjfélig. Két hét áll tehát mindenki rendelkezésére, másnap sorsolással derül ki, ki lesz a szerencsés aki ajándékot kap tőlem. Az ajándék még nincs kész és nem is lesz amig a nyertes kilétére fény nem derül, de azért nagyából be lehet határolni ugye, hogy mi készülhet itt? A kommentben szívesen veszem, ha megírjátok mit is szeretnétek, mi az ami tetszene tőlem!

Sok szerencsét mindenkinek!

BCili

nyeremény van és lesz

Az a helyzet, hogy szeretek a blogokon játszani, és néha nyerni. Ahol csak látok valami nekem tetszőt benevezek rá, legyen az hazai vagy külföldi oldal. Szeretek nyerni és ajándékozni. Ajándékozni úgy, hogy az meglepetés legyen, nem csak maga az ajándék, hanem az hogy kap valaki. Kapni egy kis apróságot, legyen akár az egy MELBA kocka, vagy akár egy színes gomb ...vagy cipő, :)

Így lett, hogy az első rendszeres olvasómnak ajándékot készítettem. Nem ismerem de szerettem volna, hogy az ajándék hasznos is legyen. Aki ellátogat Dórihoz, láthatja, hogy van egy pici lánya, Janka ... szóval egyértelmű volt, hogy az ajándék mi lesz. Cipő, Janka méretében, azaz 14,5 centi belső talphosszal. A többi maradt meglepetés a kézhez vételig.

*

A cipő a mai napon megérkezett hozzájuk, nagyon izgultam egész nap miatta. Legnagyobb örömömre a méret jó lett és a szín elnyerte tetszésüket!

Mivel annyi helyen beneveztem potyázni, szégyelném, ha nem lenne itt is játék, hamarosan.

*  a cipő szerepelni fog a MESKA boltom kínálatában, mert ezt a méretet még nem készítettem eddig.

megtört a jég :)

Miközben csodaszéppen hóba öltözött az egész táj megtört a nyeretlenség jege.

Tegnap még deres tájban utaztunk Csongrádra, karácsonyi buliba. Szerencsésnek érzem magam, mert ugyan már több mint 1 éve nem dolgozom, s a cég ahol dolgozom az is távol van tőlem, rám, ránk, mégis gondoltak és meghívtak. Szerettem ott dolgozni, igazi család volt mindig és nagyon kedves emberek vettek körül még akkor is ha nem volt mindig minden egyszerű.

Nekiindultunk az útnak, belátogattunk a cégközpontba, majd elkezdett esin a hó. Csak esett esett és esett. Meg se állt. Mi meg bokáig gázoltunk a hóba és finomat ettünk, jó társaságba lehettünk. Az éjjel már nem volt olyan egyszerű Lili meg a hely valahogy nem barátkoztak össze és csak nem akart egyedül aludni... Szegény szomszéd szoba lakói.

Hamar reggel lett, s a ropogós hóban finom bejgli reggeli érkezett, a tulajdonos néni sütötte diós-mákost. Hmmm. Pedig én és a mák ... de ez igazán finom volt. Miután jól megtöltöttük gyomrunk, Lili persze sajtot evett, hiszen minden egér szereti a sajtot, nekiindultunk a havas tájnak. Csodálatosan szép volt a táj. Gyönyörködni csak pillanatokra tudtam, hiszen az utat még nem takarították le Csongrád és Félegyháza között. Az autópálya viszont tiszta volt. Ott már nem csak a szép tájat lehetett nézni, hanem a korábbi órák "romait" egy autó itt-ott. Mi viszont sikeresen hazaértünk.

A szép hó éppen ideális a szánkózásra. Felkerekedtem szánkót venni Lilinek. Amolyan szép karfásat szerettem volna. De az első helyen már szánkó se volt. Aztán a másodikon lett szánkó, de karfa sehol. Sebaj, majd lesz az is. Siettem vissza a szánkóval, hogy még naplemente elött Lili kipróbálhassam milyen szánkózni. Nem volt olyan nagy siker, de nem csöggedünk. Lesz karfa, lesz öröm és lesz hosszabb húzó is.

Minden meglesz.

Ahogy lett nyereményünk is. A héten még éppen időben beneveztünk egy játékba, és hip-hip- hurrá, nyertünk. A nagy karácsonyi nyeremény esőben ránk is ránkmosolygott a szerencse. Köszönhető ez a gyerekszoba.blog.hu zsűrijének, csodás gyűrűt nyertünk. Köszönjük nekik! Az oldalukon olvasni lehet majd minden nyertes alkotás részletes leírását. Ott leszünk mi is, Lili és én 20 évvel ezelőtt :)

nyeremény

Vásárolni mentünk ma délelőtt. Már régóta kihagyjuk a nagy bevásárló központokat, de ma mégis oda látogattunk. Ez nem is lenne hír. Na de a pénztárhoz érve Lili megragadott egy csokit. Talán, ha minden nap megtörténne, és talán ha meg is akarná enni akkor nem nevettem volna ezen az áruházak által "kedvelt polchely"-re rakott kis apróság elmarokásán. De ez volt az első, ráadásul szeretem a Lili által választott csokit és igen engedékeny vagyok (egyszer majd biztos megbánom). Nyeremény játék van, de én nem szoktak nyerni. Lili azonban nem eresztette a csokit fogta hazáig, még akkor is amikor útközben elaludt picit az autóba. Végül csak elengedte, megebédeltünk, Lili aludni ment és végül a csoki a kezembe került. Láss csodát, hát persze hogy ő nyert! Nyert még egy csokit! Mennyire élvezné ha szeretné :)