Boldog új évet, hajrá 2010!

A 2009-es év nagy várakozással indult egy szuper "minden álom megvalósul" 2008 után. Az év fordulóján már Lilire vártunk nagyon, majd rendkívül kalandos lett a folytatás... Volt benne minden amire nem számítottunk, jó is és szomorú is, otthon és a munkában, de valahogy minden alakult az év végére.

A 2010-es év talán még több izgalmat tartogat számunkra, még több kihívást és újdonságot az egész család számára, melyet egyben várok is és melytől kicsit tartok is. Remélem minden akként sikerül majd, hogy nekünk jó és jobb legyen!

Boldog Új Évet Kívánok!

csön-csön-gyűrű

Nem hordtam eddig színes gyűrűket, de elveszett a régi arany gyűrűmből a kő és az anyaga is jelentősen megkopott, ezért eltettem.
Rendeltem két szép gyűrűt a meskán Hajnitól, és nyertem is egy Panyi Zsuzsi-t. Most így hirtelen 3 csodás darabom lett, lehet válogatni melyiket vegyem fel :) Mindegyik a csodaszép és mind más. A halványlila és a szürke közötti színű első látásra szerelem, a tengerkékes-zöld tényleg olyan mint egy igazi kristálytiszta adriai tengerpart színe, fennséges. A PanyiZsuzsi gyűrű meg egyszerűen Panyi Zsuzsis. Régóta nézegettem az ő munkáit és egy április nap véletlen találtam a blogjára majd jutottam el szépen sorra a többi blogra és a meskára és tárult ki előttem egy másik világ.

Jól megérdemelt pihenőnket töltjük mind, de azért akad mit tenni ...
Lili-alvásidőt maradéktalanul kihasználva anyagokat és kincseket böngésztünk ma Anyunál. Előkerült megannyi csodás anyag, jacqardok, brokátok, vásznak, selymek, lenek. Van amiből csak egy apró tenyérnyi van, másból egy picit több. A szépségük fellelkesít az viszont hogy ennyire kevesek és pótolhatalanok teljesen megfagyaszt. Elbizonytalanít, jóra használom-e el.
Hazahoztam magammal néhány darabot, azt hiszem egy picit nézegetem még őket,  nem sokáig, aztán belevágok, elég időt álltak már dobozban.

Az első Karácsony

Lili első karácsonya, csodálkozása és öröme. S amit ma ő adott nekünk, az első puszi! Nagyon nyálas és megy minden hova az arcunkra, de finom és a legszebb ajándék!

Lilulás

Elékszült a lila filcből az első alkotás. Tegnap a WAMP-on meg is látogattam Jutkát és bemutattam neki az apró pici lila cipellőt. Már nem volt olyan vad lila az anyag ahogy akkor mikor nekemadta látta :)

Persze elküldhettem volna neki csak a képét, de meglátogattam egy másik alkotót, akinek a kezében hihetelen cérnával rajzolt szépségek születnek és ráadásul egy picilányt vár. Egy pici cipőt vittem neki, mert az anyag teljesen rá elmékeztetett. A cipőről kész állapotban nem készült kép, mert tegnap annyi minden történt, de talán tőle kapok majd egyszer egyet :)

megtört a jég :)

Miközben csodaszéppen hóba öltözött az egész táj megtört a nyeretlenség jege.

Tegnap még deres tájban utaztunk Csongrádra, karácsonyi buliba. Szerencsésnek érzem magam, mert ugyan már több mint 1 éve nem dolgozom, s a cég ahol dolgozom az is távol van tőlem, rám, ránk, mégis gondoltak és meghívtak. Szerettem ott dolgozni, igazi család volt mindig és nagyon kedves emberek vettek körül még akkor is ha nem volt mindig minden egyszerű.

Nekiindultunk az útnak, belátogattunk a cégközpontba, majd elkezdett esin a hó. Csak esett esett és esett. Meg se állt. Mi meg bokáig gázoltunk a hóba és finomat ettünk, jó társaságba lehettünk. Az éjjel már nem volt olyan egyszerű Lili meg a hely valahogy nem barátkoztak össze és csak nem akart egyedül aludni... Szegény szomszéd szoba lakói.

Hamar reggel lett, s a ropogós hóban finom bejgli reggeli érkezett, a tulajdonos néni sütötte diós-mákost. Hmmm. Pedig én és a mák ... de ez igazán finom volt. Miután jól megtöltöttük gyomrunk, Lili persze sajtot evett, hiszen minden egér szereti a sajtot, nekiindultunk a havas tájnak. Csodálatosan szép volt a táj. Gyönyörködni csak pillanatokra tudtam, hiszen az utat még nem takarították le Csongrád és Félegyháza között. Az autópálya viszont tiszta volt. Ott már nem csak a szép tájat lehetett nézni, hanem a korábbi órák "romait" egy autó itt-ott. Mi viszont sikeresen hazaértünk.

A szép hó éppen ideális a szánkózásra. Felkerekedtem szánkót venni Lilinek. Amolyan szép karfásat szerettem volna. De az első helyen már szánkó se volt. Aztán a másodikon lett szánkó, de karfa sehol. Sebaj, majd lesz az is. Siettem vissza a szánkóval, hogy még naplemente elött Lili kipróbálhassam milyen szánkózni. Nem volt olyan nagy siker, de nem csöggedünk. Lesz karfa, lesz öröm és lesz hosszabb húzó is.

Minden meglesz.

Ahogy lett nyereményünk is. A héten még éppen időben beneveztünk egy játékba, és hip-hip- hurrá, nyertünk. A nagy karácsonyi nyeremény esőben ránk is ránkmosolygott a szerencse. Köszönhető ez a gyerekszoba.blog.hu zsűrijének, csodás gyűrűt nyertünk. Köszönjük nekik! Az oldalukon olvasni lehet majd minden nyertes alkotás részletes leírását. Ott leszünk mi is, Lili és én 20 évvel ezelőtt :)

feketeerdő

A kedvenc tortám. S micsoda véletlen a Nőklapja konyha elején is feketeerdő süti van. Bár a recepet kicsit eltér az eredetitől, azért biztos nagyon finom.

hohohohóóó

Azok közé tarozom akik szeretik a havat. Persze nekem jó dolgom van mert ha nem muszáj nem megyek ki :) nem kell munkába járnom latyakban taposnom, ázott csizmában lépkednem és fáznom kint... bentről nézhetem :)


Lilinek az első hava amit igazán lát és élvezhet, de hát ő még csak 11 hónapos. Mulaságos viszont mikor Krisz facebook-os felnőtt ismerősei gyermeki bájjal áradoznak a hóról. Az egyik fiú teljesen oda van, hogy jaj de szép, hogy most mindent fehér pötty borít be :) míg a másik maláj lány már alig várja, hogy lássa és érezze a telet. Hát a tél bizony hidegebb mint a légkondi az LRT-n*, ahogy Krisz mondta.

Lili lilában :) éppen idejében lett overállja, ami most még kicsit nagyocska rá, de ki tudja meddig tart a tél?!

* Kuala Lumpur "metrója"

beneveztünk

Beneveztünk a gyerekszoba blog karácsonyi játékára ahol az olvasó gyerekkel alkot. Lili ugyan még nem tud segíteni az ajándékok készítésében, de eszembe jutott egy ötlet hirtelen.


Ősszel kötöttem egy elefántot, amihez lehetett volna kötni egy színben hozzá illő egeret. A fonal még mindig várja, hogy feltekeredjen az ujjamra és szépen hurkok sokaság gyűljön, de... varrni mégis könnyebb.
Elkezdtem megvarrni az egeret, szép fehér bundával, mikor hirtelen bevillant, hogy éppen 20 éve! szintén karácsonykor sok-sok egeret varrtam anyu ötlete alapján. Mennyi mennyi ötlete volt, hogy minden ünnepre valami saját készítésűt gyártsak. Eszembe jutott, ahogy Papám kinyitotta az ő szaloncukorba csomagolt egerét és azt mondta rá "patkány". Még Anyu is emlékszik :) elő is kereste az akkori képeket. Sajnos pont az egérről nem készült, csak csomagolva, már szaloncukrokként sorakoznak előttem 1989-ben!


Jött hát az ötlet, becsomagoltam Lili egerét szaloncukornak és így adtam neki oda. Ó a csillogó alufólia, mennyivel érdekesebb mint egy szőrős egér :) Szóval a szaloncukor egér lett a pályázatunk, mely igazán Anyu ötlete és én megvalósítottam mint gyerek és mint felnőtt. Hát az olvasó így alkot nálunk.

nyeremény

Vásárolni mentünk ma délelőtt. Már régóta kihagyjuk a nagy bevásárló központokat, de ma mégis oda látogattunk. Ez nem is lenne hír. Na de a pénztárhoz érve Lili megragadott egy csokit. Talán, ha minden nap megtörténne, és talán ha meg is akarná enni akkor nem nevettem volna ezen az áruházak által "kedvelt polchely"-re rakott kis apróság elmarokásán. De ez volt az első, ráadásul szeretem a Lili által választott csokit és igen engedékeny vagyok (egyszer majd biztos megbánom). Nyeremény játék van, de én nem szoktak nyerni. Lili azonban nem eresztette a csokit fogta hazáig, még akkor is amikor útközben elaludt picit az autóba. Végül csak elengedte, megebédeltünk, Lili aludni ment és végül a csoki a kezembe került. Láss csodát, hát persze hogy ő nyert! Nyert még egy csokit! Mennyire élvezné ha szeretné :)

látogatóba

Történt a múlt hó végén, hogy remek szalagokat lehetett nyerni Férc Jutkánál. A szerencse elkerült, de meg is lelt. Meghirdette ugyanis a játék után, hogy lehet a szép szalagokból venni is tőle. Lecsaptam az alkolomra és a számomra nagyon kedves barna-rózsaszín színkonbinációkból kértem 1-1 métert, s gondoltam majd egy WAMP-on átveszem tőle. Erre múlt héten kiderült, hogy egy kerületben lakunk és egymástól kb 10 perc autóútra. így lett, hogy nem a vásáron lett az átvétel, hanem ma ellátogattam hozzá. Bekukkanthattam a fércműhelybe, és megnézhettem a férceket. Jó volt megtapogatni, megcsodálni őket. Megnézhettem a filcgyűjteményt is, melyből egy csodás lila, egyik fele velem is jött. Ebből már rajzon él ami majd készül, s remélem mielőbb életre is kel. Természetesen Férc Judotot elsőként értesítem róla :)

gyerek kézbe

szeptemberben vetemedtem először arra, hogy játékot varrjak. Most azonban hirtelen elöntött a játékos kedv és csupa-csupa apró kézbe való játék ötlet repül ki a papírra.


Az első a kis kapaszkodó majom. Igazán szeretem, olyan mint Lili :) valahogy mindig rajtam lógna. Aztán itt van a cicóka, bájos kis teremtés. A keze, a farkincája és a lába mind olyan vastag mint egy felnőtt ujj, azaz jól fogható bármelyik apró kéznek. Annyi apróság lett és a közeljövőben lesz is körülöttünk, hogy gazádra fog találni ami elvágyódik tőlünk.

időhiány

ami a számítógéppel élők körében igencsak elterjedt. Leülhet bárki 5 percre elé, az biztos h nem annyi lesz. Egyre több és több oldalt olvasok, s nagy segítség ebben a reader, mely szépen megjelenít minden új cikket. Persze ezzel nem megyek fel az adott blogger oldalára, nem olvasom el az ezernyi örömködő hozzászólást és nem látom kiket olvas még, ami néha azért jó kis kincsket rejt, de időt takarítok meg. Kommentelni meg aztán tényleg csak, ha már nagyon szükségét érzem. De egy-egy potyázást, ha nekem tetsző dologról van szó ki nem hagynék :)