Néhány hete foglaltam szobát egy bababarát szállodában a Balatontól nem oly messze. Tavaly mikor még férjem havonta állított haza az üdülési csekkekel, s mi nem tudtunk hitelen mit kezdeni velük, szépen beváltottam nálunk ajándék utalványra. Most itt volt a remek alkalom, hogy teszteljem Lilit idegenbe és "pihenjünk" mindhárman együtt.
Az utat jól viselte, hiszen szinte az egészet végig aludta. Ebéd után idultunk neki, alvásidőben és a 200 km-es útból csak az első és utolsó 10 perceket töltötte ébren. Ehhez képest a tavalyi Prága út 8 órája nagy kaland volt az akkor 5 hónapos Lilivel akivel kettesben mentündek autóval, míg a többiek motorral követtek, vagy éppen mi követtük őket. Ő hátul, én elöl, 1,5 óra menés, evés, büfizés, állás, anyázás, állás, menés, néha sírás. De szerencsésnek mondható, hogy sokat aludt napközben is még akkor. Mai fejemmel kicsit borzongok az úttól, az élmény miatt lehet, hogy ismét nekivágnék.
A legnagyobb félelem amúgy is mindig az alvás körül van, hogy fog aludni idegen helyen. Anyukáméknál megy neki, de ott azért mégis havonta legalább1x megfordulunk. Kérdés: Kellenek e a megszokott tárgyai...kell e költöztetni a teljes ágyát, takaróstól, játékotól, falmatricástól és gyerekszobát játékostól kacatostól.? Ahogy a szállást elfoglaltuk megmutattam a szobát és benne az ágyát, ő rögtön bele szeretett volna menni. Este se volt gond, pedig nem volt kivehető rács ahol ki be járhatott, az első éjjel kicsit zűrösebb volt, de másnapra ez is rendbe jött. A mindig hurcolt kis takaró azért kellett, de más nem hiányzott. Csak saját parám, hogy minden kell ahhoz hogy jól, otthon érezze magát. Csak egy kell a takarón kívül, Anya.
De tényleg semmi se kellett, minden ami otthonról jött ott is maradt kicsomagolatlanul, mert annyi minden történt körülötte, hogy ezekre nem volt szükség. Kint nyuszikat, tyúkokat (pipi azaz Lili papának mondja, de a bibe is baba szóval semmi csodálkozni való nincs a nyelvhasználatában), bárányokat, juhokat leshetett meg, a simogatáshoz még bátortalan. Hintázott, szaladgált, csúszdűzott a pénteki szép napsütéses délutánon. Felfedeztük a golyós várat amiben jót lehetett úszni, a bölcsit és az ovit, na meg a babákat. Szerencsére mindenhol van Sára, a sárgahajú baba amit karácsonyra kapott, és testvérei is ott ültek a polcon más színben. Így egyszerre több babával is sétált és játszott. Sára a babakocsiban, míg barna és pink társa a kezében :)
Úsztunk is, amit, hm szintén szerettem volna már kicsi korától, de a háziorvos annyira lebeszélt róla a fertőzések miatt, hogy eddig csak egyszer, nyáron próbáltuk. Majdnem meg hiúsult a mostani úszás is, mert 3 héte az addig a kádból ki se szedhető Lili egyik napról a másikra nem akart belemenni a vízbe és mint a kismajom csimpaszkodott és sírt. Végül sikerült ez egy hét alatt leküzdeni a "valamitől" való félelmet és újra a régi kerékvágásba terelni az esti készülődést.
Lili élvezte a gyerektársaságot, hogy minden körülötte forgott, mi élveztük a pihenést, hogy nem unatkozott, nem kellet semmit tennünk, mert minden kéz alatt volt, s bevallom mikor aludt nagyon élveztem a csak felnőtteknek kijelölt fürdőt, mert egyébként az az érzésünk volt, hogy gyerektáborba kerültünk.
Fogak száma eközben a héten 10re emelkedett a meska tetszőtábor pedig 100 fölé!
5 megjegyzés:
Azt hiszem ezt egyformán látjuk.A legfontosabb ANYA.Ha ő ott van nagy gond nem lehet.Ezek a kirándulós napok amúgy is arról szólnak,hogy reggeltől estig egymással vagyunk elfoglalva.Kell ettől több egy gyereknek?
Csatlakozom az előttem szólóhoz : ) Nálunk a nagyszülők nagyon messze laknak. A lányom nem volt 5 hónapos, mikor 12 órát autóztunk vele.
Egyébként hidd el, könnyebb velük, míg kicsik, és valamennyit alszanak menet közben. Az én fiam pl. sokszor már semmit sem alszik egy-egy hosszabb utazás során, és mire megérkezünk már elég nagy csaták folynak a hátsó üléseken.
De azért megyünk mindig, mert ha már ott vagyunk olyan élmény nekik, hogy elfelejtjük az utazás viszontagságait :)
gratula a kerek számokhoz no meg a sikeres kiruccanáshoz :))
Az utazással mi is hasonlóan vagyunk. Bár Janka már nem aludt semmit a 2-3 órás úton, de elég jól bírta. Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. Az új élmény pedig tényleg többet ér minden játéknál.
Jó nem, a budapestiek vidékre mennek kirándulni, a vidékiek meg Pestre. :)
Krisz, egy szó az egész és tényleg minden gond megoldódik. Nekem anyukámmal így volt, de hiába 1 éves már Lili néha olyan mintha nem Anyaként lennék vele. Aztán persze jönnek a nagyon anyás pillanatok, percek, órák.
Aledi 12 óra? nem semmi, azért az nem az az út amit a hosszúsága miatt sokszor megtennék, de persze a szülők hazahúznak. Mi is készülünk még egy extra hosszú útra, de ott azért lesz tér bőven, így remélem simán meg majd.
Toritextil: hááát nem gondoltam, hogy hirtelen megugrik ez a szám, gondoltam majd szépen írok egy bejegyzést, hogy jé 100, erre túlhaladt. Na nehogy bárki ezért leiratkozzon :)
Jandó: élményt gyűjteni a legjobb, hogy az Pesten vagy más településen van teljesen mindegy számunkra. Szeretjük ezt is azt is, lényeg, ahogy Krisz is írta, hogy együtt legyünk. Kérek ám hosszabb beszámolót merre jártatok!
Megjegyzés küldése