nyeregbe

Mármint brigna nyeregbe.
Mióta kitavaszodott és az idő egyre kellemesebb, Lili már reggel hozza a kinti cipőjét jelezve, hogy ő már menne. Jó hogy van hova kiengedni, megnézi a virágokat, kinyitja a postaládát, s ezekkel el is van egy darabig. Aztán átköszön a szomszéd kisfiú, s Lili már rohan felé. A gyerek társaság felbecsülhetetlen.

Télen minden hétfőn Ringatóba jártunk, énekelni, játszani és gyerekek közt lenni. Szomszédoltunk is sokat, de módjával, hogy azért ne legyünk terére senkinek. A játszótér egy nem menésbiztos gyerekkel inkább szenvedés, ráadásul mifelénk csak elvétve található. Az elmúlt időben a művelődési házba és a játszótérre, a postára és a játszóházba is autóval vagy busszal mentünk, de ebből elegem lett. Elhatároztam, hogy bringával megyünk majd. Gyalog ezek a távolságok hosszúnak tűnnek, 3-4 kilóméter, amit a forgalmasabb úton végigsétálni eröltetett menetben is minimum 25-30 perc, s szívjuk a benzingőzt feleslegesen. Biciklivel viszont kb 5.

A bringa a padláson, ülés nincs. Venni nem szerettem volna néhány hónap kedvéért, de mázlinkra másnak feleslegessé vált. Twitteren ajánlották fel és kapva kaptunk a remek lehetőségen, a húsvét hétvége egyik napján ellátogattunk egy kedves ismeretlen-ismerős családhoz ahol a gyerekek már maguk tekerik a bringát.

Miután Lili aludni tért a délelőtti játszás után, le hoztam, letakarítottam a paripát és felszereltem az űlést. Ó de rég ültem biciklin. Pedig régen nem telt el úgy nap, hogy le ne tekertem volna egy 20-30 kilóméretes távot a Dunaparti bicikli úton. Kipróbáltam, ment, nem lehet elfelejteni, hogy kell. Az üléssel, főleg ha már Lili benne volt egy kicsit másként kellett hajtani, ne lengjen ki oldalra, mert elhúzott, de nagyon tetszett Lilinek is nekem is az új közlekedési eszközünk. (Szánkó is jó volt, csak kár hogy éppen akkor kapott rá mikor már nem volt hó, persze akkor már le kellett venni, bele kellett ülni, húzni is kellett volna, de csak a vizes fű maradt)

Kihasználtuk a szép időt és betekertünk vele a sétálóra, a játszótérre, néztünk szökőkutat, hallgattuk a harangokat, vásároltunk és hazafelé már csicsergett Lili hátul. Nagyon örülök, hogy mostmár így mehetünk bármerre, s remélem egyre többet és többet, s egyszer majd Lili is annyira szeret biciklizni mint Mi.