Nyári ruha

Ezzel a nyári ruhával szeretnék visszatéri az eredeti cél felé, s a kreatív oldalt folytatni tovább.

A zöld ruha szabásmintája alapján készült és egyszere nem is egy, hanem rögtön kettő. Az egyik fehér míg a másik zöld pöttyös "gallért" kapott. A fehér ünnepibb, egy másik kislányé lett, míg Lilinek a zöld maradt. Maradt? magam sem tudtam dönteni melyik is legyen az övé, de végül nagyon örültem a zöldnek mert volt egy régi már kidobásra ítélt poló, amiből szinte ugyan olyan zöld leggings-et tudtam hozzá varrni.

Persze kalap is dukál hozzá!

Aki pedig a kinti létünkre kíváncsi a továbbiakban az ezen a blogon találja meg. Az első két bejegyzést átemeltem oda is, kiegészíve néhány információval és képpel. Szeretettel látok ott is mindenkit!

műhely KLban

Ez lenne itt a műhelyem, az új székhelyünkön KL-ban. (KL=Kuala Lumpur)

A felszereltsége elég puritán még, de majd szép lassan, ha minden elindul az útján akkor lesz fejlesztés itt is. Jó dolog, hogy nem kell mindig mindent elpakolni és előszedni, hanem van egy kb 9 négyzetméteres terület ahol csak az én kacataim vannak. Persze az anyagok száma most maroknyi, de jártam tegnap textil piacon és 1000 csodát láttam. Lehet hogy furcsa de most még sikerült üres kézzel hazajönni, ilyet otthon sose tudtam csinálni :)

A szobában van két asztal egymás mellett, végre szabhatok is meg varrhatok is, nem kell varrógógépet elpakolni, hogy helyetnyerjek a szabásnak. Egy bánatom, hogy út közben eltörött a vágólapom, szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak picit és még lehet használni.

Ezek pedig itt a kincseim, otthonról!

Mert Jandó meglepett egy csomaggal amibe kitűző és hajpánt volt, aztán Toritextil is küldött egy szép portfóliótartó saját cipő képével díszítve és a legfontosabb egy levéllel! és jártunk kint a Goubán, hogy lássuk milyen is az, s ott FércJutkával is összeszaladtunk és lett onnan is nem egy hanem hiretelen két kitűzőnk.  Annyira aranyos volt, hogy láttam a kommentem és eltette nekem a szalagos muffint! és nekem is van mostmár fércnyulam! 

Mindannyiotoknak nagyon köszönöm, hogy gondoltatok ránk! Természetesen velünk van még Lidércke táskája is és hoztam Amerikás gombokat a kutyusos neszeszerembe, szóval Mici is itt van egy kicsit, ha nem is varrományban. De van itt Byme tűpárna és Ahama kendő is (a linken látható, kisebb testvére az enyém!). 

Jaja, kendő, amig nincs gépem, mármint varró, kendőt szeretnék megtanulni kötni. Kötőtűm van, fonalam van, gyakorlásra idő van, már csak neki kell leselkedni és a Barka kötősulit elkezdeni! Hajrá!

Megszületetett az elhatározás, lesz másik blog, hogy ne ide kerüljön minden furcsaság. Mivel azonban címet még nem találtam neki, még nincs írás se, de hamarosan! Időben szólni fogok!

Beköltöztünk, abba, abba

Néhány nap hosteles tartózkodás után beköltöztünk a bérelt lakásba.
A belváros után külváros, merőben más minden, ez otthon is így van de itt fokozottan.

A belvárosban minden kéznél volt, árultak mellettünk ételt, italt, cipőt, órát, táskát és tényleg mindent mi szem szájnak ingere, de az utcán a szemünk előtt történik minden sütés, főzés, varrás néha a mosogatás is. Az árusok több kategóriába sorolhatóak a méretük szerint. A legalja minkor kiülnek és kirakosgatják portékájukat csak úgy az utca porába terített rongyra (ablakunkkal szemben is voltak) vagy sétálva kínálják a kezükből a játékot, dvd filmet és egyebet, aztán a következő szint mikor kb 1x2 méteres paravánnal állnak ki melyet a hátukon is pillantok alatt el tudnak vinni, aztán a kempingasztalok, a nagyobb boltokat már kigurítják, a fémkinyitható szekrények formájában melyekben hemzseg az áru és minden nap kb 1 órát ki és 1 órát bepakolják. Ebből is kaptunk minden éjjel ízelítőt, amikor zártak 11 kor, éppen a mi nap közben csendes utcánkba sikerült begurítani őket. Ezek az árusok ha jön az eső csomagolnak, és minden nap jön az eső. A top a bolt alakú bolt  rendesen épületben. Utca felépítése ezek szerint: két szélen végig boltok az utca két oldalán lévő épületekben,  ezek előtt kigurítható fémkasznik, köztük paravánra tett cipők és táskák, kempingasztalra tett napszemüvegek, sétáló árusok, vásárlók és akinek arra van útja.

Az élet 10 kor kezdődik és 10 kor ér véget. Addig van friss szójatej és különböző színes frissítő italok, frissen facsart nádcukor lé, hűtött szeletelt gyümölcs, dinnye, papaja, ananász, mangó, sárkánygyümölcs (aki valaha tájföldön járt annak ez nem újdonság), frissen sült fánk édes babtöltelékkel a közepén, sülő hús és fővő tészta, tényleg minden. Az egész levegőt betölti a sok-sok ételnek a szaga, és a tüzelő illata. Minden frissen készül.

Jól megférnek egymás mellett az étel-ital és a ruházat és egyéb árusok. Zizeg, él az egész utca. Néha egy étterem konyháján keresztül vezet az út és egy másik utcára érsz. Meglepő kuszaság ami egyben jól be van már járatva és néhány nap alatt megszokható. Egyebül az állandó moraj és az állandó meleg ami zavaró.

Ehhez képest a külváros lakóparkokba lakónegyedekbe tagozódik szépen váltakozva. Itt a lakóparkot ne az otthoni megfelelőjének tekintsd, ebben valóban leeht úgy élni, hogy akár el se kell hagynod. Van benne kisbolt, ruhatisztító, azaz mosoda (erre felé nincs mindenkinek mosógépe, de mosoda szinte minden sarkon található) étterem (kínai és indiai) van egy mini konditerem, sportpálya, játszótér, medence gyerekeknek és felnötteknek mini bölcsi-ovi ami angol nyelvre tanítja a gyerekeket, és van fordász és szabó is. El is irigyeltem az utóbbi régi Singer gépét.

A terület  valóban zárt, őrökkel védett, kamerás rendszerrel megfigyelt. Otthon ez luxus lenne, de itt más mércével van midnen mérve, nem szabad elfelejteni, hogy ez itt Ázsia!
Ami elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan lenne, vagy irdtalan költségbe kerülne, pl egy hatalmas medence fenntartás, téli takarása stb-stb, az itt nem gond. Örökké meleg van. (szerintem ez se az igazi, de rá kellett jönnöm semmi se tökéletes, nincs olyan hely a világon ahol csak áprilistól októberig ismétlődik az évszak és mindig van finom tavaszi föld és virág illat, van egy kis meleg amiben el lehet menni nyaralni és után szépen beérik a szőlő, besárgulnak és vörösödnek a levelek, s lehet avarban hemperegni, s nincs hideg tél- ilyen helyről nem tudok).
Az örök meleg szerencsére itt esténként hűvösebbre vált, nincs utcai bódé, nincsenek autók és világítás és légkondik amik fűtik a levegőt. Végre egy kis hűvösebb. Persze a kendő és a kardigán, vagy egyáltalán a hosszú újjú poló szóba se jöhet.

De lényeg, hogy beköltöztünk mi is, kezdjük belakni a lakást ami nem is olyan könnyű mivel kevesebb mint haramadában éltünk eddig. Végre van lehetőség saját műhelyre, már csak egy varrógép és ihelet szükségeltetik hozzá, de az anyagokat a szabólapot, a sablonokat és az otthonról hozzott kis emlékeket már beköltöztettem. Jöttek még velem fonalak, kötő és horgolótűk, gyakorolhatok addig míg a géphelyzet rendeződik. (Aki kíváncsi további képekre az írjon nekem)

Anyagokat már láttam, eldugott kis utcába, szépeket. Össze is kell szednem magam és felkapni a város a nyakamba, feltérképezni mit merre kaphatok meg, mert a választék nagyon színes, nagyon bő, de hogy mi merre van, nem tudni.

S mi az abba, abba? Lili.
Nem lehet úgy lemenni a kertbe, hogy be ne célozná a medencét és futva menni ne kelljen utána, mert ő "abba, abba" akar belemenni, és ezt hangosan mondja is, akár már ruhástól is csak bele.
Egyéb érdekesség, hogy itt a felnöttek szinte sose fürdenek a medencébe, ha mégis szinte nyakig be vannak öltözve és a gyerekek is olyan komoly fürdő ruházatot viselnek, hogy a mi agyunkkal felfoghatatlan.

Érdekesség még, az emeletek számozása, lásd a fotót! A kínaiaknál a 4-es szám nem szerencsés, kb olyan mint nálunk a 13-as.

Mivel mostmár végre van internetünk itt is, remélem többet tudok majd jönni ide és máshoz is és születnek kommentek is amit az elmúlt napokban szinte egyáltalán nem tudtam megvalósítani.

repülőút gyerekkel

Bízom benne egyszer hamarosan ismét előállhatok a kreatív bemutatókkal, de az élet most kicsit másfelé sordort és más az ami hajt előre. Otthont kell teremteni egy új országban távol az eddigitől, távol a családtól és a barátoktól.

Hogyan jutottunk ide fejben, azt magaunk se tudjuk. Volt egy kósza elhatározás majd számolgatás, újratervezés és végül hirtelen eljött az idő amikor összepakoltunk és felszálltunk a repülőre.
Előtte sokat olvastunk és tájékozódtunk róla hogyan és miként lehet utazni repülőn kisgyerekkel, de mindig mindig annyi féle kimenetele és megoldása lehet ennek, hogy nincs rá tökéletes recept.

Az előkészületek során felmerült, hogy van e bulkhead ágy amibe alhat Lili, hogyan pakoljam össze a kézipogyászt, mert ő nem kap külön ételt a gépen és mennyi lehet az a súly ami egy egy táskába bepakolható és persze a szokásos kérdés a milyen kénylemes több rétegű ruhában utazunk.

3+12 óra várt ránk. Budapest-Amszterdam + Amszterdam- Kuala Lumpur. Aki még nem tudja hogy van Kuala Lumpur azzal sincs semmi gond. Ez Malajzia fővárosa, dél-kelet ázsiában Tájföld és Szingapúr között, de az ország kiterjedése elég nagy széltében. Lakosságát illetően pedig elég vegyes mert az őslakos Maláj kiegészül jókora adag Indiai és Kinai lakossággal, mégse Kína és mégse India ahol vagyunk! A nagy közös nyelv pedig az angol.

Az út idáig. A repülőtéren kellő felvilágosítást kaptunk előzőleg, hogy a feladandó csomagok mekkorák lehetnek (ebben jókora váloztás van a március 28 után váltott jegyeknél) és mekkora és milyen mennyiségű a kézipogyász aminek számát én nem láttam hogy valaha át tudta volna bárki reptéri személyzet látni és követni azok összsúlyát. Helyette a beltartalom annál fontosabb volt. Kikerült a laptop, és az összes folyadék, ezek külön vizsgálatra kerültek, érdekes módon s számomra kétes fém tartóba bele se kukkantottak, ebbe volt a tápszer, helyette azonban vacakoltak a popsikrémmel amiből végül kenni kellett a kezemre, na bumm, és a gyerek teája ami éppen kevesebb volt mint 1 deci, de ezt meg ő itta meg. Ez volt itthon. Amszterdamban rá se hederítettek ezekre, az éppen előtte elkészített kb 2 deci tápszer és a frissen feltöltött tea a cumisüvegben gond nélkül átjuott a popsikrémmel és minden egyébbel együtt, azonban a reptéren vásárolt víz a kukában landolt.

Maga az út első perce igen viszontagságos volt. Ahogy beléptünk a szűk kis gépbe (kb 150 embernyi) Lili rákezdett, hogyő bizony ki akar innen szállni. Nem tetszett neki, hogy annyira zárt. Persze a 2x3 ba rendezett ülések közül legbelülre kerültünk amiben jó volt, hogy kilátott az ablakon, de rossz, hogy a dugig zúfolt gépen szinte lehetetlen volt a kikérdzkedés. Ráadásul mivel Lili a kezdeteknél sírt, a kísérő segített a csomagokkal való lavírozásban és néhány apróság elővételében. Itt tényleg csak Lili szükségeleteit néztem és az enyhe megfázásom a légnyomás különbséggel együtt rendesen megfájdította és bedugította a fülem. Ahogy felszálltunk le se lehetett szakadni az üvegről, nagy élmény volt Lilinek, de valamivel később kitört az ordítás ismét, hiába itattam, hiába etettem, fel is álltunk végül ő csak az ajtó felé mutogatott. Végig is szaladt bennem, hogy ó a nagyja mg előttünk áll mi lesz ha a hosszú út is ilyen lesz. De elaludt és szinte végig aludt is.

Az átszállásnál megnyugodott, éppen átértünk egyik géptől a másikig és már szállhattunk is be (mozgó járdákkal együtt kb 25 percre volt egyik gép a másiktól + gyors cserebere pelustájt és kaja készíés 15 percben). A sírás az ajtóban megismtlődött, de szerencsére mellettünk egy fiatal holland pár üldögélt egy 10 hónapos kisfiúval. Ő nem sírt. Lilinek megtetszett Fin és innentől kezdve minden rendben is ment. Kaptunk Bulkhead ágyat neki, ez olyan mint egy új fajta textil kosár azaz az oldalait fel lehet nyitni így alakul ki a keret. Ezt fel szokták tenni az ülés előtti falra és abban aludhat a gyerek. Aludhat, ha elég kicsi még kilóra és elég kicsi még hosszra. Lilii éppen csak belefért de nem volt kényelmes ha teljesen kinyitottam. Maradtunk végül a félig nyitott állapotnál, azaz a fej része kinyitottam s így kaptam egy védett ki zugot ami alul nyitott de merev párnázott az alja és a lába felé lejt. Persze hogy ebben nem akart elaludni, sokkal jobb volt rajtam. aludt így keresztbe, hosszába, oldal és hason, de még a hátán is. Azért ha méllyen aludt bele bele tettem mégse jó ha a 10 órát amit aludt a gépen rajtam tölti. Így egy kicsit nekem is sikerült pihenni, bár szinte az összes felszolgált étel alatt rajtam aludt, de a holland pár nagyon rendes volt és sokat segítettek, főleg kisasztallal és szabad kézzel :)

Végül az út utolsó szakaszában Lili is felébredt, még néztünk egy kis mesét, ettünk egy finom reggelit, majd átöltözött és frissen szálhattunk ki a gépből. Ő nagyon frissen én éppen frissen :) Ilyen volt kettesben utazni kisgyerekkel.

Mindkét reptér lenyűgőzően nagy és érdekes, míg Amszetrdamben egy út felett megy el a repülő a leszállást követően a terminálhoz addig Kuala Lumpurban gyorsvasút visz a termináltól a főépületbe. Nem szokványos megoldás egyik sem.

A képen Lili a város egyik nevezetessége előtt, de a napon csak éppen hogy kint volt, mert nagyon meleg van. A hosszú lenge poló is a nap elleni védekezést segíti. Aki viszont vasalja a haját hogy egyenes legyen az ne erre jöjjön, mert az állandóan magas páratartalmom miatt az egy szem pillantás alatt az eredeti állapotába visszaugrik. Így van az is, hogy az eddig egyenesre száradó babahaj most szépen begöndörödik :)

Még indulás elött szerettem volna írni, de annyi minden került az utolsó pillantra amit persze Lili is megérzett, hogy egyszerűen 5 percem nem volt arra, hogy leírjam (vagy egyáltalán átlássam) a gondolataimat és a történéseket csak sordódtunk előre. 

Csütörtökön velünk együtt elindult az összes még postára váró csomag is. Szerencsére néhányról már kaptam visszajelzést, így képet is tudok majd mutatni. Másét, mert fotózni meg aztán még annyira se volt időm az utolsó nem csak napokban héten se. 

Örömmel jelentem mi is megérkeztünk! Egy hosszú repülőút (3+12 óra) után most pihenünk egy kicsit, aklimatizálódunk és utána megmutatom szépen sorba mi is készült nálunk az utolsó hetekben és mi készült másnál ami hozzánk került és a kis miniatürizált hobbicsomagommal együtt eljött velünk. 

Nagyon köszönöm azoknak akik ránk gondoltak! 

Nyári lányok

Ezeknek a cipők is eljött az ideje a bemutatásra. Főleg, hogy egy kis modellen is látható, milyen is egy ilyen minicipő.

Az elsőt láthatod Micin és a jobb oldalinak is van gazdija, de a bal oldali eperturmix bőr talppal hamarosan a Meskán keresi majd gazdáját. Mindegyik 14 centis talppal készült.