Réges régi, lassan 10 éves versem ez. Szeretni való és kifejező, és még mindig tetszik. Először a magamról szóló leírásba gondoltam tenni, de a hossza miatt inkább csak részletet teszek be.
A vicces, hogy valahol a fiók méllyén még floppy-n van meg, meg egy kis verses kötetben amit magamnak készítettem. De jó, hogy kinyomtattam, mert floppy-t már nem is tudom hol tudnék olvasni.
Íme hát a vers, mely 2000 tavaszán írodott:
A kő
A Föld forró mélyében
Nagy nyomás alatt születek,
Apró részecskékből,
Szemcsékből, kővé leszek.
A világon hova kerülök,
Majd eldönti a sors,
Alakom, lelkem csiszolatlan,
Érintetlen, s aromf.
A felszínre jutva
Folyómederben bújok,
Itt együttvagyunk mind,
A Kicsik és a Nagyok.
Megy a kemény munka
Nagy erővel dolgozik a víz,
Alakomat formálja,
Szüntelen nemesít.
Fájó torz testemből
Egy kis darabot kihasít,
Akarva akaratlan,
sok hibát jóra javít.
Felületem csiszolódik,
Már nem oly érdes,
Jellemem formálodik,
Nem durva vagy mérges.
Mert valamennyi követ
Formál e természeti hatás,
De ereje váltzik,
S így lesz mind más és más.
Egy napon a tiszta vízen át
Nyúl felém egy kéz,
Mely szépnek találva,
Kincsnek gyémántnak becéz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése