Minden azzal kezdődött, hogy egy sűrű hétfői napot csináltam az első CTG-vel és után utazással. A doki mindent rendben talált és végre a fiúcska is megfelelő helyzetben. Aztán irány nyugat és egy kis pihenés utoljára hárman együtt. Mind a hárman nagyon élveztük. Lili a nagy helyet, a gyerekbarát szállást, hogy rajzolhatott, hogy úszhatott, futkározhatott, s hogy sokat lehetett velünk. Végre nekem is megvalósult a kicsi vágyam, valószínű hogy mostanság utoljára már, de újra úszhattam ami olyan de olyan jól esett, és gyerekzsivaj nélkül ... van ennél jobb?
Hamar eltelt a pár nap, kicsomagoltam a bőröndből, de nem tettem el, hanem összepakoltam. Lehet, hoy ez korainak tűnik, hiszen van még egy hónapunk, de inkább előbb, mint az utolsó pillanatban.
Itthon csomag várt. Megérkezett egy rendelésem és most puha bárányillat van a szerénybe ahová az alapanyagból idő közben formálódó babácskát rejtettem. Lelkesen készítem és persze majd be is számolok az eredményről.
Szombaton, a végre napos időben egy jó nagyot sétáltunk, majd vasárnap WAMP és Guoba.
Kimenőt kaptam otthon és BorShekával előre egyeztettünk, hogy mi nyúl bátorságúak fogjunk össze és nézzük meg együtt a vásárt. Remek társaságra találtam benne, s tényleg mindent alaposan megnéztünk mindkét vásáron. Nagyon jól esett ismerősökkel találkozni, csak úgy köszönni, fini répatortát enni és csodás táskákat, ruhákat látni. Az is nagyon jól esett, hogy Micivel találkoztunk, akinek nem kellett bemutatkozni, tudta kik vagyunk. A blogos világból a valóba lépve furcsasának találom, hogy akivel sokat levelezünk, beszélünk meg se akar ismerni, pedig szerintem nem nehéz. Na félreértés ne essék nem várom hogy letámadjon séta közben és tudja a nevem, de ha ellátogatok a standjához és megnézegetem, megdicsérem a portékáját legalább érezteti finoman, hogy igen tudom, sejtem Te kivagy. Főleg ha olvasói és komentelői vagyunk egymásnak, bár ma mit jelent az olvasó... Mici ezt finoman tette és olyan nagyon jól esett és olyan nagyon jót beszélgettünk, hogy boldogan téretem haza, pedig nem vettem semmit.
Lehet, hogy most ez volt az utolsó ilyen kiruccanásom, mert amennyire jól tudok lenni és könnyen, szinte észrevétlen viselem magunkat, egy-egy nap éppen annyira nehéz. Erősen magamba szívtam a kicsi kapott szabadságom csodás pillanatait, ki fog emléke addig míg újra nekiindulok.
4 megjegyzés:
De jó! Kell egy kis felüdülés, s mivel igen nagy feladat vár rád ismét, ami ezt nem biztos ,hogy "engedélyezi", zárd be a lelked mélyébe.
Ó, már csak egy hónap?! Jaj, szurkolok nektek.
Babát varrsz? De jó, nagyon kíváncsi vagyok :)
Jól tetted, hogy kiruccantál hétvégén, én is szeretem a virtuális világon kívüli találkozásokat. Sajnos én sem mindig ismerek meg élőben minden blogos ismerőst, de ha bemutatkozik mindig nagyon örülök. Szóval félre a nyúl bátorsággal, nyugodtan meg lehet mondani, hogy te vagy BCili, úgy már tuti tudni fogják ki vagy :)
Fren, igyekszem jól elrakni, mert nagyon jó élmény volt, és egyben bízom abban is, hogy azért nem leszünk bezárva.
Aledi: bizony már csak egy hónap! Baba készül Lilinek, hiszen a kistestvér érkezésével szeretnénk valamivel meglepni őt.
óó, Ő Borsheka volt Veled??? mindenesetre utólag is jó tudni :)
Adéllel pedig egyetértek, én is mindig nagyon örülök, ha valaki odajön, és szól, hogy ismerjük ám egymást :)) (nagyon mások tudnak lenni az emberek élőben, mint a kisképeken)
Megjegyzés küldése