Az elmúlt hét

Azt hiszem néha túl sokat vállalok. Na, aggódni nem kell, minden megy a maga útján és nem csúszik semmi, de be kell vallonom magamnak nem bírom úgy a tempót ahogy simán. Mert sokszor észre sem veszem magam és csak pörgök órákon keresztül, míg nem elfáradok, de akkor nagyon. De ezenek ellenére remekül érzem magam, tavasziasan, napfénnyel feltöltve és vidámnak.

Az elmúlt hét és a négy napos hétvége is aktívan telt. Míg hétköznap jöttem-mentem, varrtam jól haladtam, addig a hétvége a családé lett és hatalmasakat sétáltunk a napsütésben. Ülhettem a játszótér padján és olvashattam, vagy a horgoltam a falnak támaszkodva élvezve a napsütést. Egyszerűen szeretem ezt az időt,  szeretek madárcsicsergésre ébredni, arra, hogy a nap egyre korábban és korábban kel és besüt az ablakon, a kis szellőt ami tavasz illatot hoz magával így márciusban, de valljuk meg inkább április ez a fajta időjárás.

Készülök a tavaszra, fejben, cipőben, ruhában és készültünk múlt héten fotózásra is, amiből egy kis ízelítőt mutatok. Barátnőm fotós és neki volt szüksége a portfóliójába kismamára, mi meg Lilivel felváltva a gép elé perdültünk.

Lilinek elkészült erre az alkalomra egy hagymaszoknya, ami az Ottobre-ből lett szabva és többen is elkészítették már. Egy 92es méretet gyártottam, alakítottam a szabásmintából hiszen 98-tól indult a minta. Az anyagot még Lidérckétől kaptam egy éve, s íme fel tudtam használni :) Hozzá most kevésbé látszik, de lett egy pillangós hajpánt, aminek az ötletét Ringu adta. A pillangók nagyon vonzanak még mindig, s míg tavaly készült Lilinek egy kis ruha rajta sok sok szép pillangóval. Szerencsére maradt még az anyagból,  most ebből készítettem a pántot díszét. Magamat pedig végre megleptem Barbitól egy csodás lepkés lánccal (mint a linken, csak az enyém szürke színben tavaszodik, hogy a színes ruháim mindegyikéhez jó legyen).

Lili lepkés hajpántja

Aztán készült tütü is. A Flórián téri Röltexben találtam puha tüllt, több színben is, s ebből a pinkre esett a választás. Lili mikor félkész volt már táncolt benne mint egy balerina. Készen pedig csak a műterembe kapta meg, éppen azért, hogy a varázsa el ne múljon. S ha már balerina, jött hozzá egy rózsaszín kord balerina cipő. A fotók persze ezekről nagyon hiányosak, mármint a használat előtti képek. Annyira örülök ha kész és rápróbálom és látom, hogy örül neki, s ez a lényeg.

Magamnak nem kellett készülni, szerencsére, éppen elég volt a többi a cipők mellett, de hoztam egy cipőt a fényképezésre, mert míg a fotósoknak pocakra, nekem egy jó képre volt szükségem a cipőimmel együtt. Azt tartom, hogy az internetes kereskedelem hatalmas bizalmon alapszik. Míg a megrendelő nem is látja a terméket, megfogni se tudja rendel valamit, amit a készítő x időn belül elkészít, ő utal, majd kapja az árut. Én mint készítő másrészt bízom benne, hogy a megrendelés egyszer ki is lesz fizetve, de mégis nekem van a kevesebb kockázatom. (Szerencsére a hónapban befutott kicsit árnyékosabb megrendelés is rendben kifutott a mai nappal, így nem kell visszamondani.) Ha magam veszek valamit szeretem megfogni, de ha ez nem megy, szeretem tudni kitől is veszem. Alap, hogy a profiloldalamat kitöltöttem és ott a nevem, ha valaki szeretne megtalál, tud egy képet kapcsolni hozzám. A fellelhető képek azonban már elég régiek voltak, s régi vágyam, hogy a cipőkkel együtt is legyen a kép, most teljesült.

Így a magamról fülecskén is új képpel találkozhattok. Ez lennék én, s ha vasárnap a wampon valaki hasonló somfordál a pultotokhoz és bátortalanul nem mutatkozik be, hát igen az én volnék :)