101?!?

A blog mostani állapota nem felel meg tökéletesen tetszésemnek, hiszen június óta, szinte semmilyen (az a néhány olyan kevés, hogy szinte semmi) kreatív vagy éppen nem kreatív, de kézzel készült tárgy nem került bemutatásra.Ennek ellenére olvasóim száma megugrott, pillanatnyilag 101!

Ez csak azért furcsállom, mert majdhogynem inaktívnak tekinthető a blog, de egyben köszönöm az eddigi olvasóknak, hogy nem hagytak el (vagy nem vettem észre, hogy elhagytak) és az újaknak, hogy bizalmat szavaztak nekem, hogy majd egyszer mégis lesz itt valami új is.

Hát lesz, hamarosan. Varrás van ezerrel, még az újonnan kapott Barka fonalaimat is félre dobtam, csak hogy végre újra hajthassak a gépet. Egy öreg Singer masina lett a barátom ideiglenesen. Valóban a barátom, mert a neve Mon ami, azaz barátom :D. Körülbelül 20 éves lehet, és csak két öltést tud cikk-cakkolni és egyenesen varrni, de ezeket nagyon szépen és megbízhatóan, így teljes a boldogság. 

Hamarosan mutatom mi készült itt!

játék a játékra - bye-bye bunny

Hekka játékot hirdetett! A játékban játékot nyerhetsz de cserébe be kell mutatnod egy általad készített játékot! Többen már meg is tették s mutattak régi vagy új csodákat, talán csak én maradtam adós ezzel. Hiába elsők között jelentkező versenyző sem feledkezhet meg a kiírás tartalmáról!

Több állatka és babaféle került már bemutatásra itt a blogon. Készült kötött elefánt, horgolt nyúl, varrtam Masnit, a babát több ruhával, majmot, malacot, egeret ... főleg kislányomnak.
Amit viszont most mutatnék az annyiban más, hogy nem kell hozzá ügyesség, varrógép, kötő vagy horgolótű, s bárki el tudja készíteni. Mégis érdekes a gyerekeknek.

Hónapokkal ezelőtt Vacskamati készített meghívót lányaival ahol hasonló technikát alkalmaztak a katicák szárnyainak mozgathatóságára (milton kapocs). Már akkor eszembe jutott a gyerekkori játékom ami ezen az elven működött, s tervbe vettem elkészítem én is.

Vettem kapcsokat és egy kartonpapírt, rárajzoltam a nyuszi testét külön 2-2 jó hosszú kezet és lábat, majd kivágtam őket. Megrajzoltam a pofiját, majd kilyukasztottam a testet és a végtagokat és összeerősítettem kapoccsal őket. A karokra és lábakra tettem még kisebb lukakat abba fonalat fűztem, s összekötöttem vele a két kezet úgy hogy a fonal éppen olyan hosszú legyen, hogy a nyuszi teljesen le tudja engedni a karját. A lábaknál ugyan így jártam el. Ezek után összekötöttem a kezek és lábak fonalát a húzófonallal, tettem rá felülre akasztót és már integet is a nyuszink.

Elnézést, h fekvő nyuszit tudok mutatni csak, de mindig megfeledkezem arról, h a videót nem lehet forgatni.

Nagyon egyszerű, gyors és szinte semmibe nem kerülő játék!

A készítésnél érdemes figyelni rá, hogy a karok elég hosszúak legyenek a mozgatásnál is, a kapcsok pedig elég lazák, hogy a kéz és láb a madzag elengedésekor vissza tudjon téri az eredeti állapotába.

őszre

Kimaradt a sorból és megmaradt egy édes piciny cipő tavasszal. Valahogy annyi minden történt akkor, hogy ez a  mézbarna kord (amit Bolyet barátnémtól kaptam) hiányzik innen a blogról!

Itt hát a helye! Mivel tavasszal az idő hirtelen jóra fordult, most pedig ahogy olvasom a beszámolókat hirtelen rosszra, el kél majd a kis cipő a lábra és talán a Meskán is. Egyenlőre csak ez kerül ismét a polcra, na meg egy fehér nyuszitalp-cipő is, a többiek meg brrr varrógépért kiáltanak :) A cipőről további infó itt.

vásár

A hétvégén vásárban jártam, csupa kézműves holmi között nézelődhettem. Na nem a Wampon, vagy a Goubán, hanem Melaka, egy Maláj városka régi utcáján (Jonker Walk). Hoztam néhány fotót róla és ami nem maradhatott ott a pulton, ezt a teknőst.

Ha ránézek eszembe jut, hogy szeretem ezt a zöldes-kékes színt a mályvával így együtt, olyan friss, s mindig Melakára fog emlékeztetni, és arra, hogy iszonyat olcsó volt (3 rm, azaz kb 210 Ft).
Íme a többi vásárfia, a gyurma ékszerek

 a maláj-fércek

és a maláj hajljtott drót ékszerek és dísztárgyak, a pult mögött a most is dolgozó emberrel,

van még festett selyem is korábbi látogatásból

és meg is lehet itt tanulni a technikát.

Az árak tekintetében elrettentően olcsó sokminden, ráadásul minden kézi munka. Erről az eszmbe jut, hogy ki mennyire értékeli a saját munkáját, és hogy sokszor nem csak ázsiában, hanem pl a meskán is anyagárban, vagy 1-200 forintos óradíjjal számolt termékek vannak jelen. A különbség annyi, hogy itt az élet is olcsóbb, s a piac is az alacsony árat diktálja, de Magyarországon? Aki ilyen olcsón ad el az saját magát csapja be, úgyhogy ezek az árak nem követendők!

Ami viszont régi vágyam, hogy legyen újra egy varrógépem.

Na ez még nem az enyém, a szállásunkon készült a kép, ahol több varrógép és asztala is a berendezéshez tartozott. A gép viszont kiválasztásra került, és remélem hamarosan meg is lesz! Ha valaki tud nekem tapasztalati infót adni a Brother IS-30-ról szívesen fogadom, sajnos a Pfaff-ok itt iszonyat drágák, ezért arról lemondtam. Bízom benne, hogy jó társ lesz a kis japán is, és a műhelyben megindulhat a gyártás. :)

babanyúl

Nem is tudom mióta már várt szegény nyúl, hogy végre nyúl lehessen belőle, ne csak baba.

Nekikezdtem egy kis horgolt nyuszinak még a múlt hónapban, s hamar kész is lett a teste és a feje, de a füle, valahogy sehogyan se akart a helyére kerülni. A mintát a ravelry-ről mentettem le (my miffy bunny), s a maradék Catania fonakat haszáltam fel hozzá.

Lilinek szerelem volt fül nélküli látásra is.

Próbálkoztam hajat készíteni neki, mert a test elkészülte után olyan babás lett, de sikertelen voltam, pedig Hekka is adott tanácsot, mégse ment. Többet szerettem volna, mint a tudásom. Így végül tegnap este nyúllá vált a baba. Persze Lili aki megszokta a fül nélküli baba-nyulat, s reggel rögtön munkához látott és megpróbálta az idegen füleket eltávolítani a babáról. Nem járt sikerrel annál jobban odavartam :), de délutánra már beletörődött így nekem se kell lebontanom.
A pici kertésznadrág, amit a nyúl alapból, levehetlenül visel, jól megizzasztott. Kell nekem nadrág ilyen melegbe :)