Szóval nekikezdtem én is a téli felkészülésnek, s mindezt szeptemberben. ÚÚÚÚÚtálatos dolog szeptemberben, a hidegre készülni és előre hozni a karácsonyt. Azzal kezdtük hogy festettünk, kéz és láblenyomatokat. Lili ugyanis kinőtte a magunkkal hozott egyetlen zárt cipőjét ami én nagyon naív, (látszik hogy első gyerekem) gondoltam majd hazafelé is visel. Hát nem, ezt már nem.
A festés után lemértem a láblenyomatot, oszottam, szoroztam, rájöttem, hogy ez bizony nem annyi lesz amennyinek kéne, hiszen a talpa még gömbölyű, nem az elejétől a végéig ér le, ezért alvás közben utánmértem, meg a meglévő cipő belső hosszát is megmértem és máris lehetett licitálni.
Igen, használt csizmink lesz. Egyrészt nem mertem bevállalni, hogy távolból csizmát vegyenek helyettem, olyat ami tetszik is nekünk és olyat ami méretben jó is, másrészt azért valamiben karácsonykor kell menni, nem adhatok rá benti mamuszt kint, s 24 én amikor az első egész napot töltjük otthon bizony nem vagyok hajlandó csizma után kutatni a boltokban. Így maradt az aukció, s egy 23as csizmánál meg is állapodtaunk, bízunk benne, vagy jó, vagy keveset vesztettünk vele.
Csizma után, jött a kabát, aztán jött és jön a kötés, horgolás, mert fonal az van, aztán volt a varrás. A varrógép ma elköltözött tőlünk, letelt az egy hónap amire elsőként kértem, s ugyan lehetőség lett volna, hogy még maradjon és K sűrűn rá is kérdezett, hogy biztos vagyok e a dolgomban, azonban egy hétvégi baleset mindet eldöntött helyettem.
Ha már cipő, meg láb, hát lábnál maradunk most is, velem is, sajnos. Történt szombaton, hogy túl szűken vettem az ajtót és az ajtófélfa valahogy éppen a 4. lábujjam útjába kerül. Sajnos teljes erőből léptem aminek nem csak az lett a következménye, hogy levegőt nem kaptam és potyogtak a könnyeim, de hamarosan rá se tudtam állni, 2 óra múlva meg szép lila színe lett nem csak az ujjamnak, hanem utána a lábfejemnek is. Mozgatni valamelyet tudom, tehát el nem tört, max repedt, vagy zúzódott, de mindez a jobb lábamon, amivel a gépet is hajtanám. Az első nap, ha rá kellett állni ... a második, harmadik és negyedik csak felpolcolva pihentettem, hogy az utolsó ötödik napon amit a gép nálam töltött gyorsan még befejezzem a karácsonyi készülődésemet. Jelentem sikerült, de ma már ismét pihenősorba került a lábam. Azért nincs gáz, mire hazamegyünk jó lesz újra :)
Addig kötök, varrás már max kézzel és jövök mutogatni a készülődést, ráhangolódást.
6 megjegyzés:
A "festegetősdi" nagyon jó móka, a gyerekek szeretik, hogy szabadon mozoghatnak.Nagyon jópofa festmények születhetnek így.
"Jaj Te lyány, vigyázzá ám nagyon!!:-)))Tessék pihizni és kötni, horgolni és majd ha hazajössz megvalósítasz mindent szép sorban...a jó kis bejáratott varrógépecskéddel!
Tényleg hideg van, bár én a meleget nagyon nem bírom...csak a jó időt!:-))
juuuj, ebbe még az én ujjam is belefájdult... nem is mondtad ejnye (persze, mert én dumáltam.. :/)
és hogy milyen jó Nektek, én ezer éve nem maszatoltam festékkel :)
Ajaj, ez nem lehetett kellemes, remélem rohamosan javul a lábad!
Lili meg nagyon édes, ahogy maszatol. Nagyobb rákészülés kell hozzá, ezért én is kétszer meggondolom, hogy mikor veszem elő a festéket, de nagyon jó móka, a biztos!
A festős képek nagyon aranyosak! A lábad nagyon sajnálom, vagyis nem a lábad, hanem téged, na szóval érted! :) (Azért jó, repcsivel jöttök haza, mert gondold el, mennyit kéne nyomni a kocsiban a gázpedált, napokon át... :))) ) Mielőbbi gyógyulást!
Csuda jó kis "festmény " született. Mint a gyermeki lélek. vidám és kreatív....s a lábadnak jobbulást. Ha nem jó a csizma szeretettel tudok küldeni egy 23-as bundás bakancsot. Annáé volt, s már kinőtte.
Köszi lányok az együttérzést, a lábam ha nem is rohamosan, de javul, s tényleg jó, h hazafelé nem nekem kell vezetni, bár egy repülőt szívesen vezetnék egy pillanatra :)
Fren: köszi, remélem, hogy jó lesz a kiválasztott, de ha mégse akkor jelentkezni fogok nálad.
Megjegyzés küldése