A belváros után külváros, merőben más minden, ez otthon is így van de itt fokozottan.
A belvárosban minden kéznél volt, árultak mellettünk ételt, italt, cipőt, órát, táskát és tényleg mindent mi szem szájnak ingere, de az utcán a szemünk előtt történik minden sütés, főzés, varrás néha a mosogatás is. Az árusok több kategóriába sorolhatóak a méretük szerint. A legalja minkor kiülnek és kirakosgatják portékájukat csak úgy az utca porába terített rongyra (ablakunkkal szemben is voltak) vagy sétálva kínálják a kezükből a játékot, dvd filmet és egyebet, aztán a következő szint mikor kb 1x2 méteres paravánnal állnak ki melyet a hátukon is pillantok alatt el tudnak vinni, aztán a kempingasztalok, a nagyobb boltokat már kigurítják, a fémkinyitható szekrények formájában melyekben hemzseg az áru és minden nap kb 1 órát ki és 1 órát bepakolják. Ebből is kaptunk minden éjjel ízelítőt, amikor zártak 11 kor, éppen a mi nap közben csendes utcánkba sikerült begurítani őket. Ezek az árusok ha jön az eső csomagolnak, és minden nap jön az eső. A top a bolt alakú bolt rendesen épületben. Utca felépítése ezek szerint: két szélen végig boltok az utca két oldalán lévő épületekben, ezek előtt kigurítható fémkasznik, köztük paravánra tett cipők és táskák, kempingasztalra tett napszemüvegek, sétáló árusok, vásárlók és akinek arra van útja.
Az élet 10 kor kezdődik és 10 kor ér véget. Addig van friss szójatej és különböző színes frissítő italok, frissen facsart nádcukor lé, hűtött szeletelt gyümölcs, dinnye, papaja, ananász, mangó, sárkánygyümölcs (aki valaha tájföldön járt annak ez nem újdonság), frissen sült fánk édes babtöltelékkel a közepén, sülő hús és fővő tészta, tényleg minden. Az egész levegőt betölti a sok-sok ételnek a szaga, és a tüzelő illata. Minden frissen készül.
Jól megférnek egymás mellett az étel-ital és a ruházat és egyéb árusok. Zizeg, él az egész utca. Néha egy étterem konyháján keresztül vezet az út és egy másik utcára érsz. Meglepő kuszaság ami egyben jól be van már járatva és néhány nap alatt megszokható. Egyebül az állandó moraj és az állandó meleg ami zavaró.
Ehhez képest a külváros lakóparkokba lakónegyedekbe tagozódik szépen váltakozva. Itt a lakóparkot ne az otthoni megfelelőjének tekintsd, ebben valóban leeht úgy élni, hogy akár el se kell hagynod. Van benne kisbolt, ruhatisztító, azaz mosoda (erre felé nincs mindenkinek mosógépe, de mosoda szinte minden sarkon található) étterem (kínai és indiai) van egy mini konditerem, sportpálya, játszótér, medence gyerekeknek és felnötteknek mini bölcsi-ovi ami angol nyelvre tanítja a gyerekeket, és van fordász és szabó is. El is irigyeltem az utóbbi régi Singer gépét.
A terület valóban zárt, őrökkel védett, kamerás rendszerrel megfigyelt. Otthon ez luxus lenne, de itt más mércével van midnen mérve, nem szabad elfelejteni, hogy ez itt Ázsia!
Ami elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan lenne, vagy irdtalan költségbe kerülne, pl egy hatalmas medence fenntartás, téli takarása stb-stb, az itt nem gond. Örökké meleg van. (szerintem ez se az igazi, de rá kellett jönnöm semmi se tökéletes, nincs olyan hely a világon ahol csak áprilistól októberig ismétlődik az évszak és mindig van finom tavaszi föld és virág illat, van egy kis meleg amiben el lehet menni nyaralni és után szépen beérik a szőlő, besárgulnak és vörösödnek a levelek, s lehet avarban hemperegni, s nincs hideg tél- ilyen helyről nem tudok).
Az örök meleg szerencsére itt esténként hűvösebbre vált, nincs utcai bódé, nincsenek autók és világítás és légkondik amik fűtik a levegőt. Végre egy kis hűvösebb. Persze a kendő és a kardigán, vagy egyáltalán a hosszú újjú poló szóba se jöhet.
De lényeg, hogy beköltöztünk mi is, kezdjük belakni a lakást ami nem is olyan könnyű mivel kevesebb mint haramadában éltünk eddig. Végre van lehetőség saját műhelyre, már csak egy varrógép és ihelet szükségeltetik hozzá, de az anyagokat a szabólapot, a sablonokat és az otthonról hozzott kis emlékeket már beköltöztettem. Jöttek még velem fonalak, kötő és horgolótűk, gyakorolhatok addig míg a géphelyzet rendeződik. (Aki kíváncsi további képekre az írjon nekem)
Anyagokat már láttam, eldugott kis utcába, szépeket. Össze is kell szednem magam és felkapni a város a nyakamba, feltérképezni mit merre kaphatok meg, mert a választék nagyon színes, nagyon bő, de hogy mi merre van, nem tudni.
S mi az abba, abba? Lili.
Nem lehet úgy lemenni a kertbe, hogy be ne célozná a medencét és futva menni ne kelljen utána, mert ő "abba, abba" akar belemenni, és ezt hangosan mondja is, akár már ruhástól is csak bele.
Egyéb érdekesség, hogy itt a felnöttek szinte sose fürdenek a medencébe, ha mégis szinte nyakig be vannak öltözve és a gyerekek is olyan komoly fürdő ruházatot viselnek, hogy a mi agyunkkal felfoghatatlan.
Érdekesség még, az emeletek számozása, lásd a fotót! A kínaiaknál a 4-es szám nem szerencsés, kb olyan mint nálunk a 13-as.
Mivel mostmár végre van internetünk itt is, remélem többet tudok majd jönni ide és máshoz is és születnek kommentek is amit az elmúlt napokban szinte egyáltalán nem tudtam megvalósítani.
13 megjegyzés:
Csupa-csupa izgalom. :) Annyira idegen és különleges, hogy innen, a távolból én el fel se tudom fogni.... Muszáj lesz elmenni. ;D
Szuper lehet a lakpark, az új lakás, a műhely, az anyagok....
Naná, hogy kérek még fotót! :)
Örömmel olvasom, eddig csendben, a háttérbe húzodva kalandjaitokat külhonban. Nagyon érdekes, s izgalmas lehet, s minden bizonnyal egyáltalán nem könnyű. Büszke lehetsz magadra, hogy bele mertél vágni. De biztos megéri. Szép élményekkel gazdagodtok, s ugyebár a más színvonalú élet, amiről itt csak álmodni lehet, ott elérhetővé válik. Viszont bármennyire is más kultúra, eszembe ötlik Popper Péter története első indiai utazásáról, mikor megrökönyödött azon, hogy a béke szigetének gondolt Indiában szinte mindennaposak a tömegverekedések, egy tanítója azzal hűtötte le, hogy "the man is man". Az ember csak emberekbe botlik, bármerre is járjon. Mindenhol ugyanaz van. Így valószínűleg működhet ott is az, ami itt. Keress helybeli kreatív bloggereket, vagy csak a szomszéd szabót, s kérdezd meg tőle/-lük, hogy hol érdemes körülnézni anyagügyben! :) Minden jót kívánok nektek a felfedezéseitekhez!
Olyan izgalmas még olvasni is. (És hadd jegyezzem meg, hogy nagyon jól írsz :) Persze, látja az ember tévében, hogy az egy másik világ, de a hangulat, az illatok, a meleg nem jön át. Azt meg kell élni. Csodállak, hogy bele mertetek vágni, és alig várom az újabb részleteket, képeket.
Nagyon jó lesz rólatok olvasni. Tiszta izgalom. Engem érdekelnének még képek. :)))
Én is jelentkezem képekért, szinte érezni az illatokat, hallani a zsongó várost, ahogy írsz! Lehet, hogy egy külön blogot kéne írnod erről az utazós kalandról! Én olvasód lennék, mindenképp értesíts, ha elkezded :))
3fiavankukacgmailpontcom
Ja és biztos színpompás anyagokat is találsz majd, nagyon izgi! Gyönyörűségeket fogsz alkotni (ahogy eddig is)!
Hűű, de jó volt olvasni :) Nádcukor lé finom volt? Európai ember számára ezek az utcai kaják has ügyileg veszélyforrásnak minősülnek? És képek, igen, érdekelnének további képek. :)
Kíváncsi vagyok milyen anyagokat kapsz majd. :)
Lidércke, hely van itt, hogy megszállj, de 3 gyerek ajjaj, az sok, játszótársat viszont hozhatsz Lilinek :) de a viccet félre téve, egyszer, legalább egyszer érdemes megnézni, aztán ki tudja vagy szerelem vagy utálat lesz belőle.
Skippo, nagyon köszönöm, hogy írtál! Az emberek bizony itt is csak emberek, de érdekes látni mennyire másak, mennyivel nyitottabbak. pedig ez volt az az ország ahol úgy érezhettem magam mint "otthon" azaz nem tettek különbséget helyi és idegen között, mégis, Lilire minden itteni mosolyog még akkor is ha ezt ő elbújással hálálja meg. A kereséshez meg részben megfogadom a tanácsod, a másik részt majd leírom miért csak részben.
Aledi: jól? hát azért még van mit fejlődni, de nagyon örülök, hogy tetszett az írás. Nehéz megfogalmazni és szavakba önteni azt hogy milyen is itt, de igyekszem. mint ahogy nehéz egy nem látónak megfogalmazni mi milyen színű.
Fércművek: izgi mi? :) képek mentek.
Karina: gondolkodtam rajta, hogy nem szemtelem ezt a blogot össze az úttal, de nincs annyi erőm hogy kettőt vigyek. Valahogy majd igyekszem egybegyúrni a kettőt és meglátjuk mi lesz belőle, válás vagy házasság. Képek hozzád is mentek.
Piroseper: a helyi konyhának egy nagy titka van csak onnan vegyél ahol frissen készítik. De ez talán otthon is igaz. Ha látod, hogy ott helyben kezdi forró olajban kisütni akkor annak nem lehet baja. Ráadásul mi azért készültünk egy kis Hepatitis A, B oltással, ami sajnos otthon is elkelhet. Nekem még sose volt gondom a helyi étellel, a férjem is csak 1x kapott be valami, na de az Kambódzsa volt, s ezt nm lehet egy napon említeni se Tájfölddel, se Malajziával se Szingapúrral. A nádcukorlét még nem próbáltam, de ha meglesz beszámolok!
Nagyon jó volt olvasni, és köszi, hogy írsz mindenről. Hihetetlen izgalmas még olvasni is, hát még ha belegondolok, hogy tényleg ott vagytok. :) Képeknek én is örülnék nagyon. Továbba is minden jót!
Mici: a miértre nem lehet egy szóban vagy mondatban válaszolni, ezért hamarosan megírom. A bátorságunk megvolt, mostmár csak a kitartásunkra lesz szükség.
Varrógépek vannak itt bőven, de eddig csak használatban láttam az utcára nyíló műhelyekben.
Jandó: köszi
Piroseper: a nádcukorlé olyan mintha folyékony datolyát innál, legalábbis ízre teljesen olyan, színe világoszöld és nagyon finom!
Csupa-csupa izgalom! Nagyon tetszett a beszámolód, én is szívesen néznék további képeket... Hajrá, és kitartást nektek. Drukkolok, és kíváncsian várom a fejleményeket
Ez annyira izgalmas! Olyan jó, hogy általad kaphatunk egy kis szeletet! Engem minden érdekel!!! Fotókat is szívesen néznék! dreschmakukacgmail.com
Te miben fürdesz? Vannak olyan fürdőruhák amik kicsit jobban öltöztetnek, pont mostanság akadtam rá.
Én ezt a nagy meleget nem bírnám... rosszul vagyok a hőségtől... meg lehet ezt szokni?
Megjegyzés küldése