készülés a télre

Furcsán hangozhat mindez, hiszen hallom otthonról a híreket (bár igyekszem csak ismerős által és nem a nets médiából tájékozódni) és látom a képeket, hogy már nagykabát meg sapka kesztyű és sál is kell. Brrr... na meg, hogy a hétvégén havazhat? Hát itt nálunk még mindig meleg van, azt hiszem nem is várom meg, míg hűvösödik :)

Szóval nekikezdtem én is a téli felkészülésnek, s mindezt szeptemberben. ÚÚÚÚÚtálatos dolog szeptemberben, a hidegre készülni és előre hozni a karácsonyt. Azzal kezdtük hogy festettünk, kéz és láblenyomatokat. Lili ugyanis kinőtte a magunkkal hozott egyetlen zárt cipőjét ami én nagyon naív, (látszik hogy első gyerekem) gondoltam majd hazafelé is visel. Hát nem, ezt már nem.

Nekiláttunk. Lili nagyon élvezi a festést, már amit neki jelent, hogy bele lehet nyomni a kezét, csupa maszat lesz és végül rá lehet nyomni a lapra, oda ahova ő szeretné - na meg néha oda is ahova én :).
A festés után lemértem a láblenyomatot, oszottam, szoroztam, rájöttem, hogy ez bizony nem annyi lesz amennyinek kéne, hiszen a talpa még gömbölyű, nem az elejétől a végéig ér le, ezért alvás közben utánmértem, meg a meglévő cipő belső hosszát is megmértem és máris lehetett licitálni.

Igen, használt csizmink lesz. Egyrészt nem mertem bevállalni, hogy távolból csizmát vegyenek helyettem, olyat ami tetszik is nekünk és olyat ami méretben jó is, másrészt azért valamiben karácsonykor kell menni, nem adhatok rá benti mamuszt kint, s 24 én amikor az első egész napot töltjük otthon bizony nem vagyok hajlandó  csizma után kutatni a boltokban. Így maradt az aukció, s egy 23as csizmánál meg is állapodtaunk, bízunk benne, vagy jó, vagy keveset vesztettünk vele.

Csizma után, jött a kabát, aztán jött és jön a kötés, horgolás, mert fonal az van, aztán volt a varrás. A varrógép ma elköltözött tőlünk, letelt az egy hónap amire elsőként kértem, s ugyan lehetőség lett volna, hogy még maradjon és K sűrűn rá is kérdezett, hogy biztos vagyok e a dolgomban, azonban egy hétvégi baleset mindet eldöntött helyettem.

Ha  már cipő, meg láb, hát lábnál maradunk most is, velem is, sajnos. Történt szombaton, hogy túl szűken vettem az ajtót és az ajtófélfa valahogy éppen a 4. lábujjam útjába kerül. Sajnos teljes erőből léptem aminek nem csak az lett a következménye, hogy levegőt nem kaptam és potyogtak a könnyeim, de hamarosan rá se tudtam állni, 2 óra múlva meg szép lila színe lett nem csak az ujjamnak, hanem utána a lábfejemnek is. Mozgatni valamelyet tudom, tehát el nem tört, max repedt, vagy zúzódott, de mindez a jobb lábamon, amivel a gépet is hajtanám. Az első nap, ha rá kellett állni ... a második, harmadik és negyedik csak felpolcolva pihentettem, hogy az utolsó ötödik napon amit a gép nálam töltött gyorsan még befejezzem a karácsonyi készülődésemet. Jelentem sikerült, de ma már ismét pihenősorba került a lábam. Azért nincs gáz, mire hazamegyünk jó lesz újra :)

Addig kötök, varrás már max kézzel és jövök mutogatni a készülődést, ráhangolódást.

Mézes,

de még nem az a karácsonyi fajta, hanem megint cipő. Adódott, hogy kértek tőlem egy mézbarna cipőt felnőtt méretben. A méret rendben is lett volna, de a megrendelőnek mégse lopta szívébe magát az elkészült cipő.

A cipő így további sorsára vár, azaz arra, hogy találjak neki egy gazdát. A mérete 38-as, hasított bőr barna talpa van és persze a már ismert mézbarna kord pici virágokkal, egy kis szalaggal és a szeretett gombommal. Ha tetszik írj nekem, aztán ha itt se talál otthont akkor megy a meskára.
Nagyon sajnálom szegényt, mert nagy szeretettel készült, nagyon örültem, hogy Timitől kaptam még ilyen kord anyagot és így még nem jártam, hogy ne tetszett volna a cipő.

Játék babáért!

Nagyon régen játszottam nyereményes játékban, s ezért nagyon lassan frissült az oldalsávban a játék rész. De most rögtön két játékkal és nagyszerű készítőnél lehet babára pályázni.

Először Rilla hirdetett játékot. Tőle, cserebere útján van egy nagyon szép, általunk Fruzsinak nevezett manólány akit még a messzi távolba is magunkkal hoztunk. Itt még eperszezonban láthatjuk a megérkezésekor.

Aki tudja, egy baba nem baba, főleg lányos háznál, jól jönne belőle még egy, vagy kettő :)

Íme még egy lehetőség, Hendiméditől, akit szintén csoda babákat készít nemezből. S micsoda véletlen Fruzsinak hívják a nyeremény babát :). De nem csak babákat készít! Érdemes végiglapozni a korábbi munkáit, mert van közte párna (az egyik kedvenc!) és készült már pillangós jelmez is farsangra. Egyszóval ügyes!

Rajta játékra fel!

Remélem Rilla és Móni nem orrol meg, hogy egy bejegyzésbe kerültek a babák!

újraformált logó, újra varrás

Most, hogy végre van mit mutogatnom is, hát belekezdek.

Elsőként szeretném bemutatni új logómat, ami nem esett hatalmas változáson át, csak kicsi ráncfelvarráson és átgondoláson. Egyszerűsödött és egyben bonyolódott is, így már nem belevarrom, hanem rávasalom a talp bélésre. Ezt néhányan, akik tegnap este (nekem már ma hajnalban) a meskán jártak már kiszúrhatták. A dokumentáció kedvéért lássuk itt is, amit a jövőben remélem még sokat-sokat fogunk látni:

a régi eperturmix továbbfejlesztve és anyacipővel kiegészítve,  további részletek róluk a meskán

Jönnek még cipők, amik megrendelésre készültek és lesz néhány ami még árva. Itt kérnék elnézést azoktól, aki esetleg rendeltek volna, ha tudnak a lehetőségről. Sajnos az időm behatárolt volt, nem egész 1 hét  és minimális mennyiségű bőrtalpnak való állt rendelkezésemre, amiből igyekeztem a legtöbbet kihozni és a sors alakította, hogy ki az aki éppen jó időben keresett meg. Egyben köszönöm az ő türelmüket, hogy szeptemberben voltak olyan vállalkozók és bevállalták a két hónapos szállítást.

Aki szeretne minicipőt, ami nem igényel bőr talpat annak november végig el tudom készíteni (előre láthatólag ekkor adom vissza a kölcsön gépem) a szállítás azonban még megbeszélés kérdése. Nem fogok akkor se csüggedni ha nem lesz jelentkező, a gépet nem hagyom parlagon állni, hanem dolgozok addig is rajta és majd az lesz amit én kitalálok. :)